Zsoltárok 83
1 Ének; Aszáf zsoltára. Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!
Ko mianjiñe ry Andrianañahare ko mimosy vaho ko mañamahama, ry Andrianamboatse!
2 Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik.
Heheke, miroharoha o rafelahi’oo, mivoala-doha o malaiñe Azoo.
3 Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek.
Hikililie’ iareo ondati’oo; mivory hikinia o mipalitse ama’oo.
4 Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!
Antao, hoe iereo, haitoan-tika tsy ho fifeheañe ka. soa tsy ho tiahy ka ty añara’ Israeley.
5 Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:
An-troke miraike t’ie mikinia, mifañina fanjeharañe ama’o.
6 Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;
O kiboho’ i Edome naho Ismaeleo; i Moabe, naho o nte Hagìo,
7 A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.
i Gebale naho i Amone, naho i Amaleke; i Pilisty vaho o mpimone’ i Tsoreo.
8 Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. (Szela)
Rekets’ am’ iareo ka t’i Asore; le fitañe am’iareo o ana’ i Loteo. Selà
9 Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!
Ampanahafo amy nanoa’o amy Midiane, amy Sisera vaho am’ Iabene an-torahan-Kisone añe,
10 A kik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lőnek.
i narotsake Endora añe rey, ninjare litsake amy taney.
11 Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,
Ampihambaño amy Orebe naho amy Zeèbe o roandria’eo, fonga hanahak’ i Zebake naho i Tsalmonà o ana-dona’ iareoo
12 A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!
ie nanoa’iareo ty hoe: Antao hitavañe o fiandrazen’ Añahareo!
13 Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, és a milyen a polyva a szél előtt;
O Andrianañahareko, anò hoe talìon-deboke iereo, hoe kafokafo miatre-tioke!
14 Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.
Manahake ty afo mamorototo ala, naho ty foroha mampisolebatse o vohitseo;
15 Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!
Aa le horidaño amy tangololahi’oy; le ampihembaño ami’ty tio-bei’o.
16 Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!
Liforo hasalarañe ty vìnta’ iareo, hipaia’e ty tahina’o, ry Iehovà.
17 Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,
Ie ho salareñe naho hangebakebake nainai’e, eka ho meñareñe naho hikoromake.
18 Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.
Hahafohina’ ondatio te Ihe avao, ro kanjieñe ty hoe Iehovà, Andindimone’ ty tane toy.
