Zsoltárok 83
1 Ének; Aszáf zsoltára. Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!
Asafa dziesma. Ak Dievs, neciet klusu, neesi kā mēms un nekavējies, ak stiprais Dievs!
2 Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik.
Jo redzi, Tavi ienaidnieki trako un Tavi nīdētāji paceļ galvu.
3 Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek.
Tie ņēmās viltīgus padomus pret Taviem ļaudīm un sarunājās pret tiem, ko Tu glabā.
4 Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!
Tie saka tā: nāciet, izdeldēsim tos, ka tie vairs nav tauta, un ka Israēla vārds vairs netop pieminēts.
5 Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:
Jo no sirds tie kopā ir sarunājušies un derību pret Tevi derējuši,
6 Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;
Edoma un Ismaēliešu teltis, Moabs un Hagarieši,
7 A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.
Ģebals, Amons un Amaleks, Fīlisti ar Tirus iedzīvotājiem.
8 Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. (Szela)
Arī Asurs stāv viņiem klāt un ir Lata bērniem par elkoni. (Sela)
9 Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!
Dari tiem kā Midijanam, kā Siseram, kā Jabinam pie Kisones upes.
10 A kik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lőnek.
Tie ir samaitāti Endorā un palikuši zemei par mēsliem.
11 Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,
Dari tos un viņu lielos kungus tā kā Orebu un Zebu, un visus viņu virsniekus kā Zebahu un Calmunu,
12 A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!
Kas sacīja: ņemsim to jauko Dieva zemi sev par mantu.
13 Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, és a milyen a polyva a szél előtt;
Mans Dievs, dari tos par viesuli, par pelavām vēja priekšā.
14 Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.
Tā kā uguns mežu sadedzina, un kā liesma kalnus iededzina;
15 Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!
Tāpat dzenies tiem pakaļ ar Savu vētru un iztrūcini tos ar Savām aukām.
16 Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!
Pildi viņu vaigus ar kaunu, ka tie, Kungs, meklē Tavu Vārdu.
17 Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,
Lai tie top kaunā un iztrūcinājās mūžīgi mūžam un kļūst apkaunoti un iet bojā.
18 Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.
Lai tie atzīst, ka Tu vien ar Savu Vārdu esi Tas Kungs, tas Visuaugstākais pār visu pasauli.
