Zsoltárok 83
1 Ének; Aszáf zsoltára. Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!
O Dios, saanka nga agulimek! Saannakami a baybay-an a saanka man laeng nga agtignay.
2 Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik.
Kitaem, agar-aramid iti riribuk dagiti kabusormo, ken napangas dagiti manggurgura kenka.
3 Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek.
Nagtutulagda maibusor kadagiti tattaom ken sangsangkamaysada a nagpanggep iti maibusor kadagiti salsalaknibam.
4 Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!
Kinunada, “Umaykayo, ket dadaelentayo ida a kas maysa a nasion. Ket saanton a malagip ti nagan ti Israel ni kaanoman.
5 Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:
Sangsangkamaysa a nagplanoda iti maymaysa nga estratehiya; nagkaykaysada a bumusor kenka.
6 Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;
Pakairamanan dagitoy dagiti tolda ti Edom, dagiti Ismaelita, dagiti tattao iti Moab ken dagiti Agareno, a nagplano iti dakes a kadua dagiti
7 A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.
Gebal, dagiti Amonita, ken dagiti Amalekita; karamanna met daytoy dagiti taga-Filistia ken dagiti agnanaed iti Tiro.
8 Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. (Szela)
Nakikadua met kadakuada ti Asiria; tultulonganda dagiti kaputotan ni Lot. (Selah)
9 Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!
Aramidem kadakuada ti kas iti inaramidmo kadagiti Midianita, a kas iti inaramidmo kenni Sisera ken ni Jabin idiay Karayan Kison.
10 A kik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lőnek.
Nagpukaw ti bagida idiay Endor ken nagbalinda a kasla rugit nga agpaay iti daga.
11 Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,
Pagbalinem dagiti panguloda a kas kada Oreb ken Zeeb, ken pagbalinem a kas kada Zeba ken Zalmunna dagiti amin a prinsipeda.
12 A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!
Kinunada, “Tagikuaentayo dagiti pagpaspastoran ti Dios.”
13 Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, és a milyen a polyva a szél előtt;
Diosko, pagbalinem ida a kas iti maiyal-alipugpog a tapok, a kasla taep a maiyangin,
14 Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.
kas iti apuy a mangpuor iti kabakiran, ken kas iti gil-ayab a mangpasged iti kabanbantayan.
15 Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!
Kamatem ida babaen iti napigsa nga anginmo, ken butbutngem ida babaen iti alipugpogmo.
16 Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!
Punoem ida iti bain tapno birukenda ti naganmo, O Yahweh.
17 Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,
Mapabainanda koma ken mapabutnganda koma iti agnanayon; maibabainda koma agingga a mapukawda.
18 Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.
Ket maammoandanto a siksika laeng, O Yahweh, ti Kangangatoan iti entero a daga.
