Zsoltárok 83
1 Ének; Aszáf zsoltára. Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!
Ének, zsoltár Ászáftól. Isten, ne legyen nyugtod, ne hallgass s ne légy csendes, Isten!
2 Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik.
Mert íme ellenségeid zúgnak és gyűlölőid fölemelték fejüket.
3 Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek.
Néped ellen ravaszul tanakodnak és tanácskoznak oltalmazottjaid ellen.
4 Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!
Azt mondták: jertek, semmisítsük meg őket a nemzetek sorából, hogy többé ne említtessék Izraél neve!
5 Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:
Mert egy szívvel tanácskoztak egyaránt, ellened szövetséget kötnek:
6 Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;
Edóm sátrai, meg az ismaeliták, Móáb és a hágáriak,
7 A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.
Gebál és Ammón és Amálék, Peléset Czórnak lakóival együtt.
8 Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. (Szela)
Assúr is csatlakozott hozzájuk, karjukká lettek Lót fiainak. Széla.
9 Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!
Tégy velük mint Midjánnal, mint Szíszerával, mint Jábinnal Kisón patakjánál!
10 A kik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lőnek.
Megsemmisültek Endórban, trágyájává lettek a földnek.
11 Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,
Tedd őket, nemeseiket, olyanokká mint Órébet és Zeébet, és mint Zébachot és Czalmunnát mind a fejedelmeiket.
12 A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!
Akik azt mondták: foglaljuk el magunknak Isten hajlékait!
13 Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, és a milyen a polyva a szél előtt;
Istenem, tedd őket olyanokká mint a porforgatagot, mint a tarlót a szél előtt!
14 Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.
Mint tűz, mely erdőt éget, és mint a láng, mely föllobbant hegyeket.
15 Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!
Úgy üldözd őket viharoddal, és szélvészeddel rémítsd el.
16 Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!
Töltsd el arczukat szégyennel, hogy keressék nevedet, oh Örökkévaló!
17 Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,
szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, piruljanak és vesszenek el!
18 Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.
S tudják meg, hogy te, meg neved, oh Örökkévaló egyedül vagy, a legfelső az egész föld fölött.
