< Zsoltárok 83 >
1 Ének; Aszáf zsoltára. Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!
Ein Lied, ein Psalm Asaphs. Gott sei dir nicht stille, schweige nicht, raste nicht, o Gott!
2 Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik.
Denn siehe, Deine Feinde toben; und das Haupt erheben, die Dich hassen.
3 Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek.
Wider Dein Volk handeln sie insgeheim mit Arglist, und ratschlagen wider die, so Du verdeckst.
4 Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!
Sie sagen: Kommt, wir schaffen sie weg, daß sie keine Völkerschaft mehr sind, und des Namens Israels nicht mehr gedacht werde.
5 Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:
Denn sie ratschlagen miteinander im Herzen und schließen wider Dich einen Bund,
6 Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;
Die Zelte Edoms und die Ismaeliter, Moab und die Hagriter,
7 A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.
Gebal und Ammon und Amalek, Philistäa mit denen, die in Tyrus wohnen;
8 Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. (Szela)
Auch Assur hängt ihnen an, ein Arm sind sie den Söhnen Lots. (Selah)
9 Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!
Tue ihnen, wie Midjan, wie dem Sisera, wie Jabin im Bachtal Kischon.
10 A kik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lőnek.
Sie wurden in Endor vernichtet, wurden zum Dünger auf dem Boden.
11 Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,
Mache ihre Edlen wie Oreb und wie Seeb, und wie Sebach und wie Zalmunna, alle ihre Gesalbten;
12 A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!
Sie, die da sagen: Lasset uns einnehmen für uns Gottes Wohnplätze.
13 Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, és a milyen a polyva a szél előtt;
Mache sie, mein Gott, wie Wirbelstaub, wie Spreu vor dem Winde;
14 Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.
Wie Feuer den Wald verbrennt, und wie die Flamme, die Berge entflammt,
15 Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!
So setze ihnen nach mit Deinem Wetter, und mit Deinem Sturmwind mache sie bestürzt.
16 Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!
Fülle ihr Gesicht mit Unehre, und lasse sie, Jehovah, Deinen Namen suchen.
17 Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,
Lasse sie beschämt und bestürzt werden fort und fort, und lasse sie erröten und vergehen.
18 Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.
Und sie sollen erkennen, daß Du, Dein Name, Jehovah, allein der Allerhöchste bist auf der ganzen Erde.