Zsoltárok 83
1 Ének; Aszáf zsoltára. Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!
[Ein Lied, ein Psalm. [Eig. Ein Psalm-Lied] Von Asaph.] Gott, schweige nicht [Eig. sei nicht ruhig, untätig; ] verstumme nicht und sei nicht stille, o Gott [El!]
2 Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik.
Denn siehe, deine Feinde toben, und deine Hasser erheben das Haupt.
3 Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek.
Wider dein Volk machen sie listige Anschläge, und beraten sich wider deine Geborgenen. [O. Schützlinge]
4 Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!
Sie sprechen: Kommet und lasset uns sie vertilgen, daß sie keine Nation mehr seien, daß nicht mehr gedacht werde des Namens Israel!
5 Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:
Denn sie haben sich beraten mit einmütigem Herzen, sie haben einen Bund wider dich gemacht:
6 Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;
Die Zelte Edoms und die [O. der] Ismaeliter, Moab und die Hageriter,
7 A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.
Gebal und Ammon und Amalek, Philistäa samt den Bewohnern von Tyrus;
8 Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. (Szela)
Auch Assur hat sich ihnen angeschlossen; sie sind zu einem Arm geworden den Söhnen Lots. (Sela)
9 Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!
Tue ihnen wie Midian, wie Sisera, wie Jabin am Bache Kison;
10 A kik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lőnek.
Die vertilgt wurden zu En-Dor, die dem Erdboden zum Dünger wurden!
11 Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,
Mache sie, ihre Edlen, wie Oreb und wie Seeb, und wie Sebach und wie Zalmunna alle ihre Herrscher! [Eig. Eingesetzte]
12 A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!
Weil sie [O. Welche] gesagt haben: Lasset uns in Besitz nehmen die Wohnungen Gottes!
13 Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, és a milyen a polyva a szél előtt;
Mein Gott, mache sie gleich einem Staubwirbel, gleich Stoppeln vor dem Winde!
14 Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.
Wie Feuer den Wald verbrennt, und wie eine Flamme die Berge entzündet,
15 Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!
Also verfolge sie mit deinem Wetter, und mit deinem Sturmwinde schrecke sie hinweg!
16 Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!
Fülle ihr Angesicht mit Schande, damit sie deinen Namen, Jehova, suchen!
17 Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,
Laß sie beschämt und hinweggeschreckt werden für immer, und mit Scham bedeckt werden und umkommen,
18 Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.
Und erkennen, [O. damit sie erkennen] daß du allein, dessen Name Jehova ist, der Höchste bist über die ganze Erde!
