< Zsoltárok 83 >

1 Ének; Aszáf zsoltára. Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!
Ein Lied. Ein Psalm Asafs.
2 Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik.
Elohim, schaue nicht ruhig zu, / Schweige doch nicht und raste nicht, Gott!
3 Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek.
Denn sieh, deine Feinde toben, / Und deine Hasser erheben das Haupt.
4 Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!
Wider dein Volk ersinnen sie listigen Anschlag, / Beraten sich gegen die, die du bewahrst.
5 Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:
"Auf", sagen sie, "laßt uns als Volk sie vernichten, / Daß Israels Name für immer verschwinde!"
6 Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;
Denn einmütig haben sie sich beraten, / Wider dich einen Bund geschlossen:
7 A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.
Edoms Zelte, die Ismaeliter, / Moab und die Hagriter,
8 Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. (Szela)
Gebâl und Ammon und Amalek, / Die Philister samt denen zu Tyrus.
9 Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!
Auch Assur hat sich zu ihnen gesellt, / Es leiht seinen Arm den Söhnen Lots. (Sela)
10 A kik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lőnek.
Tu ihnen so wie Midian, / Wie Sisera, wie Jabin am Bache Kison!
11 Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,
Sie wurden bei Endor vertilgt, / Wurden Dünger auf Ackerland.
12 A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!
Ihre Edlen mache wie Oreb und Seeb, / wie Sébach und Zalmúnna all ihre Fürsten,
13 Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, és a milyen a polyva a szél előtt;
Weil sie gesprochen: "Wir wollen für uns / Einnehmen die Auen Gottes."
14 Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.
Mein Gott, mache sie wie Laub, / Wie Stoppeln, die der Wind wegtreibt,
15 Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!
Wie Feuer, das einen Wald verbrennt, / Wie die Flamme, die Berge entzündet!
16 Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!
Verfolge sie so mit deinem Sturm, / Und mit deiner Windsbraut schrecke sie!
17 Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,
Mach ihr Antlitz voll Schmach, / Damit sie nach deinem Namen fragen, o Jahwe!
18 Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.
Sie sollen zuschanden werden, erschrecken für immer, / Erröten vor Scham und vergehen! Dann laß sie erkennen, daß du, des Name Jahwe heißt, / Allein der Höchste bist auf der ganzen Erde.

< Zsoltárok 83 >