Zsoltárok 83
1 Ének; Aszáf zsoltára. Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!
Cantique. — Psaume d'Asaph. Dieu, ne garde pas le silence! Ne reste pas sourd et inactif, ô Dieu fort!
2 Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik.
Car voici que tes ennemis s'agitent; Ceux qui te haïssent lèvent la tête.
3 Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek.
Ils trament contre ton peuple de perfides complots, Et ils se concertent contre ceux que tu protèges.
4 Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!
«Venez, disent-ils, faisons-les disparaître Du nombre des nations, Et qu'on ne se souvienne plus du nom d'Israël!»
5 Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:
Ils ont conspiré d'un commun accord; Ils forment une alliance contre toi:
6 Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;
Les tentes d'Édom et les Ismaélites, Moab et les Hagaréniens,
7 A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.
Guébal, Ammon, les Amalécites, Les Philistins et les habitants de Tyr.
8 Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. (Szela)
L'Assyrien se joint aussi à eux; Ils prêtent leurs bras aux enfants de Lot. (Pause)
9 Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!
Traite-les comme tu traitas jadis les Madianites, Comme tu traitas Sisera et Jabin au torrent de Kison!
10 A kik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lőnek.
Ils furent détruits à Endor, Et ils servirent de fumier à la terre.
11 Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,
Rends-les, rends leurs chefs semblables à Oreb et Zéeb, Et tous leurs princes, à Zébach et à Tsalmuna.
12 A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!
Car tes ennemis disent: «Emparons-nous Des demeures où Dieu réside!»
13 Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, és a milyen a polyva a szél előtt;
mon Dieu, rends-les semblables au tourbillon, Au chaume emporté par le vent!
14 Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.
Comme le feu dévore la forêt. Comme la flamme embrase les montagnes,
15 Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!
De même aussi, mets-les en fuite au souffle de ta tempête; Que ton ouragan les frappe d'épouvante!
16 Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!
Couvre leur face d'ignominie. Et qu'ils recherchent ton nom, ô Éternel!
17 Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,
Qu'ils rougissent, qu'ils soient épouvantés à jamais; Qu'ils soient couverts de honte et qu'ils périssent,
18 Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.
Et qu'ils sachent que toi seul, dont le nom est l'Éternel, Tu es le Souverain de toute la terre!
