Zsoltárok 83
1 Ének; Aszáf zsoltára. Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!
“A song or psalm of Assaph.” O God, take no rest for thyself: be not silent and keep not still, O God!
2 Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik.
For, lo, thy enemies make a tumult, and they that hate thee have lifted up their head.
3 Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek.
Against thy people they take crafty secret device, and they consult against those whom thou protectest.
4 Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!
They have said, Come, and let us cut them off from being a nation; and the name of Israel shall be remembered no more.
5 Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:
For they have consulted cordially together; against thee they make a covenant:
6 Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;
The tents of Edom, and the Ishmaelites: Moab, and the Hagarenes;
7 A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.
Gebal, and 'Ammon, and 'Amalek; the Philistines with the inhabitants of Tyre;
8 Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. (Szela)
Also Asshur is joined with them; they have become an arm unto the children of Lot. (Selah)
9 Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!
Do unto them as [unto] Midian; as to Sissera, as to Jabin, at the brook Kishon:
10 A kik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lőnek.
Who were annihilated at 'En-dor; they became as dung for the ground.
11 Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,
Render them, their nobles, like 'Oreb, and like Zeeb; yea, like Zebach and like Zalmunna' all their princes;
12 A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!
Who said, Let us conquer for ourselves the dwellings of God,
13 Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, és a milyen a polyva a szél előtt;
O my God, render them like the thistle-down, like stubble before the wind.
14 Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.
As the fire burneth up a forest, and as the flame setteth the mountains on fire:
15 Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!
So pursue them with thy storm, and with thy whirlwind do thou terrify them.
16 Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!
Fill their faces with shame, that they may seek thy name, O Lord!
17 Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,
Let them be made ashamed and terrified for ever and aye; yea, let them be put to the blush and perish:
18 Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.
That they may know that thou, whose name is the Eternal, art by thyself alone, the Most High over all the earth.
