Zsoltárok 82

1 Aszáf zsoltára. Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az istenek között.

Faarfannaa Asaaf. Waaqni, waldaa waaqotaa gidduu dhaabata; “waaqota” gidduuttis murtii kenna; akkanas jedha:

2 Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? (Szela)

“Isin hamma yoomiitti seera jalʼiftu? Hamma yoomiittis jalʼootaaf dhaabattu?

3 Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot!

Dadhabdootaa fi ijoollee abbaa hin qabneef murtii qajeelaa kennaa; mirga hiyyeeyyiitii fi cunqurfamtootaas eegsisaa.

4 Mentsétek meg a szegényt és szűkölködőt; a gonoszok kezéből szabadítsátok ki.

Warra dadhabaa fi rakkattoota baraaraa; harka jalʼootaatiis isaan baasaa.

5 Nem tudnak, nem értenek, setétségben járnak; a földnek minden fundamentoma inog.

“Isaan homaa hin beekan; homaa illee hin hubatan. Isaan dukkana keessa jiraatu; hundeen lafaa hundinuu ni raafame.

6 Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:

“Anis, ‘Isin, “waaqota;” hundi keessan ilmaan Waaqa Waan Hundaa Olii ti’ jedheera.

7 Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely főember.

Taʼus isin akkuma namatti ni duutu; akkuma bulchitoota kamii iyyuu ni kuftu.”

8 Kelj fel, oh Isten, ítéld meg a földet, mert néked jutnak örökségül minden népek.

Yaa Waaqi kaʼi; lafatti muri; sabni hundinuu kan keetiitii.