Zsoltárok 82

1 Aszáf zsoltára. Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az istenek között.

Zabbuli ya Asafu. Katonda akubiriza olukiiko lwe olukulu olw’omu ggulu, ng’alamula bakatonda.

2 Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? (Szela)

Mulituusa ddi okusala emisango n’obukuusa, nga musalira abanafu?

3 Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot!

Abanafu n’abatalina bakitaabwe mubalamulenga mu bwenkanya; abaavu n’abanyigirizibwa mubayambenga mu bwenkanya.

4 Mentsétek meg a szegényt és szűkölködőt; a gonoszok kezéből szabadítsátok ki.

Mulwanirire abatalina maanyi n’abali mu kwetaaga, mubawonye; mubanunule nga mubaggya mu mikono gy’ababi.

5 Nem tudnak, nem értenek, setétségben járnak; a földnek minden fundamentoma inog.

Tebalina kye bamanyi, era tebategeera. Batambulira mu kizikiza; emisingi gy’ensi gyonna ginyeenyezebwa.

6 Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:

Njogedde nti, Muli bakatonda, era mwenna muli baana b’oyo Ali Waggulu Ennyo.

7 Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely főember.

“Naye mugenda kufa ng’abantu obuntu; muliggwaawo ng’abafuzi abalala bonna bwe baggwaawo.”

8 Kelj fel, oh Isten, ítéld meg a földet, mert néked jutnak örökségül minden népek.

Ogolokoke, Ayi Katonda, olamule ensi; kubanga amawanga gonna gago.