Zsoltárok 82

1 Aszáf zsoltára. Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az istenek között.

Sitatakder ti Dios iti nasantoan a taripnong; iti tengnga dagiti dios, ipaayna ti panangukom.

2 Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? (Szela)

Kunana, “Kasano pay kapaut ti nakillo a panangukomyo ken ti panangipakitayo iti panangpaboryo kadagiti nadangkes? (Selah)

3 Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot!

Ikalinteganyo dagiti napanglaw ken dagiti awanan iti amma; pagtalinaedenyo ti karbengan dagiti nagsagsagaba ken dagiti napanglaw unay.

4 Mentsétek meg a szegényt és szűkölködőt; a gonoszok kezéből szabadítsátok ki.

Tulonganyo dagiti nakurapay ken dagiti agkasapulan; ikkatenyo ida manipud iti ima dagiti nadangkes.

5 Nem tudnak, nem értenek, setétségben járnak; a földnek minden fundamentoma inog.

Saanda nga ammo wenno maawatan; agalla-allada iti kasipngetan; marmarba dagiti amin a pundasion ti daga.

6 Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:

Kinunak, “Dakayo ket dios, ken an-annaknakayo amin ti Kangatoan.

7 Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely főember.

Nupay kasta, mataykayonto a kas kadagiti lallaki ken mapasag a kas iti maysa kadagiti prinsipe.”

8 Kelj fel, oh Isten, ítéld meg a földet, mert néked jutnak örökségül minden népek.

Tumakderka, O Dios, ukomem ti daga, ta tawidem amin dagiti a nasion.