< Zsoltárok 82 >

1 Aszáf zsoltára. Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az istenek között.
Zabura ta Asaf. Allah yana shugabanta cikin babban taro; yakan zartar da hukunci a cikin “alloli”.
2 Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? (Szela)
“Har yaushe za ku kāre marasa adalci ku kuma goyi bayan mugaye? (Sela)
3 Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot!
Ku tsare mutuncin marasa ƙarfi da marayu; ku kāre hakkin matalauta da waɗanda ake danniya.
4 Mentsétek meg a szegényt és szűkölködőt; a gonoszok kezéből szabadítsátok ki.
Ku ceci marasa ƙarfi da masu bukata; ku kuɓutar da su daga hannun mugaye.
5 Nem tudnak, nem értenek, setétségben járnak; a földnek minden fundamentoma inog.
“Ba su san kome ba, ba su fahimci kome ba. Suna yawo cikin duhu; an girgiza dukan tussan duniya.
6 Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:
“Na ce, ‘Ku “alloli” ne; dukanku’ya’yan Mafi Ɗaukaka’ ne.
7 Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely főember.
Amma za ku mutu kamar mutum kurum; za ku fāɗi kamar duk wani mai mulki.”
8 Kelj fel, oh Isten, ítéld meg a földet, mert néked jutnak örökségül minden népek.
Ka tashi, ya Allah, ka shari’anta duniya, gama dukan al’ummai gādonka ne.

< Zsoltárok 82 >