Zsoltárok 81
1 Az éneklőmesternek, a gittithre. Aszáfé. Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!
För sångmästaren, till Gittít; av Asaf.
2 Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát cziterával együtt.
Höjen glädjerop till Gud, vår starkhet, höjen jubel till Jakobs Gud.
3 Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján;
Stämmen upp lovsång och låten pukor ljuda, ljuvliga harpor tillsammans med psaltare.
4 Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.
Stöten i basun vid nymånaden, vid fullmånen, på vår högtidsdag.
5 Bizonyságul tette ő a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék ott, a mit nem tudtam.
Ty detta är en stadga för Israel, en Jakobs Guds rätt.
6 Megszabadítottam a tehertől az ő vállát, kezei megmenekültek a kosártól.
Det bestämde han till ett vittnesbörd i Josef, när han drog ut mot Egyptens land. Jag hör ett tal som är mig nytt:
7 A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. (Szela)
»Jag lyfte bördan från hans skuldra, hans händer blevo fria ifrån lastkorgen.
8 Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!
I nöden ropade du, och jag räddade dig; jag svarade dig, höljd i tordön, jag prövade dig vid Meribas vatten. (Sela)
9 Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten előtt meg ne hajolj!
Hör, mitt folk, och låt mig varna dig; Israel, o att du ville höra mig!
10 Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földéről: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.
Hos dig skall icke finnas någon annan gud, och du skall ej tillbedja någon främmande gud.
11 De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.
Jag är HERREN, din Gud, som har fört dig upp ur Egyptens land; låt din mun vitt upp, så att jag får uppfylla den.
12 Ott hagytam azért őt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.
Men mitt folk ville ej höra min röst, och Israel var mig icke till viljes.
13 Oh, ha az én népem hallgatna reám, s Izráel az én utaimon járna!
Då lät jag dem gå i deras hjärtans hårdhet, det fingo vandra efter sina egna rådslag.
14 Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.
O att mitt folk ville höra mig, och att Israel ville vandra på mina vägar!
15 Az Úrnak gyűlölői hízelegnének néki, és örökkévaló volna az ő idejök.
Då skulle jag snart kuva deras fiender och vända min hand mot deras ovänner.
16 És ő megelégítené őt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged!
De som hata HERREN skulle då visa honom underdånighet, och hans folks tid skulle vara evinnerligen. Och han skulle bespisa det med bästa vete; ja, med honung ur klippan skulle jag mätta dig.»
