< Zsoltárok 81 >
1 Az éneklőmesternek, a gittithre. Aszáfé. Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!
Asafa dziesma, dziedātāju vadonim uz Ģittit. Dziediet priecīgi Dievam, mūsu stiprumam, gavilējiet Jēkaba Dievam.
2 Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát cziterával együtt.
Uzdziedat dziesmas un dodiet šurp bungas, mīlīgas kokles ar stabulēm.
3 Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján;
Pūtiet trumetes jaunā mēnesī, pilnā mēnesī, mūsu svētku laikā.
4 Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.
Jo tas ir likums iekš Israēla, tiesa no Jēkaba Dieva.
5 Bizonyságul tette ő a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék ott, a mit nem tudtam.
To Viņš licis par liecību iekš Jāzepa, kad izgāja pār Ēģiptes zemi, kad es dzirdēju valodu, ko nesapratu.
6 Megszabadítottam a tehertől az ő vállát, kezei megmenekültek a kosártól.
“Viņa kamiešiem Es esmu atņēmis nastu, un viņa rokas atsvabinājis no nestavas.
7 A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. (Szela)
Kad tu Mani piesauci bēdās, tad Es tevi izglābu; Es tevi paklausīju, paslēpies pērkona padebešos, Es tevi pārmanīju pie bāršanās ūdens.
8 Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!
Klausāties, Mani ļaudis, Es jums došu liecību; Israēl, kaut tu Mani klausītu!
9 Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten előtt meg ne hajolj!
Lai tavā starpā nav cita Dieva, un tev nebūs pielūgt svešu Dievu.
10 Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földéről: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.
Es esmu Tas Kungs, tavs Dievs, kas tevi izvedis no Ēģiptes zemes; atplet savu muti, lai Es to pildu.
11 De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.
Bet Mani ļaudis neklausa Manu balsi un Israēlim Manis negribās.
12 Ott hagytam azért őt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.
Tad Es tos arī esmu pametis viņu cietam sirds prātam, ka tie staigā pēc saviem padomiem.
13 Oh, ha az én népem hallgatna reám, s Izráel az én utaimon járna!
Kaut Mani ļaudis Man klausītu, un Israēls staigātu uz Maniem ceļiem!
14 Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.
Es pazemotu viņu ienaidniekus drīz un grieztu Savu roku pret viņu spaidītājiem.
15 Az Úrnak gyűlölői hízelegnének néki, és örökkévaló volna az ő idejök.
Kas To Kungu ienīst, tiem bija Viņam padoties, tad tie mūžīgi pastāvētu.
16 És ő megelégítené őt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged!
Un Viņš tos barotu ar briedušiem kviešiem, un ar medu no akmens kalna Es tevi pieēdinātu.”