Zsoltárok 81
1 Az éneklőmesternek, a gittithre. Aszáfé. Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!
In finem, Pro torcularibus, Psalmus ipsi Asaph. Exultate Deo adiutori nostro: iubilate Deo Iacob.
2 Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát cziterával együtt.
Sumite psalmum, et date tympanum: psalterium iucundum cum cithara.
3 Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján;
Buccinate in Neomenia tuba, in insigni die solemnitatis vestræ:
4 Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.
Quia præceptum in Israel est: et iudicium Deo Iacob.
5 Bizonyságul tette ő a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék ott, a mit nem tudtam.
Testimonium in Ioseph posuit illud, cum exiret de Terra Ægypti: linguam, quam non noverat, audivit.
6 Megszabadítottam a tehertől az ő vállát, kezei megmenekültek a kosártól.
Divertit ab oneribus dorsum eius: manus eius in cophino servierunt.
7 A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. (Szela)
In tribulatione invocasti me, et liberavi te: exaudivi te in abscondito tempestatis: probavi te apud aquam contradictionis.
8 Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!
Audi populus meus, et contestabor te: Israel si audieris me,
9 Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten előtt meg ne hajolj!
non erit in te deus recens, neque adorabis deum alienum.
10 Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földéről: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.
Ego enim sum Dominus Deus tuus, qui eduxi te de terra Ægypti: dilata os tuum, et implebo illud.
11 De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.
Et non audivit populus meus vocem meam: et Israel non intendit mihi.
12 Ott hagytam azért őt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.
Et dimisi eos secundum desideria cordis eorum, ibunt in adinventionibus suis.
13 Oh, ha az én népem hallgatna reám, s Izráel az én utaimon járna!
Si populus meus audisset me: Israel si in viis meis ambulasset:
14 Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.
Pro nihilo forsitan inimicos eorum humiliassem: et super tribulantes eos misissem manum meam.
15 Az Úrnak gyűlölői hízelegnének néki, és örökkévaló volna az ő idejök.
Inimici Domini mentiti sunt ei: et erit tempus eorum in sæcula.
16 És ő megelégítené őt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged!
Et cibavit eos ex adipe frumenti: et de petra, melle saturavit eos.
