Zsoltárok 81
1 Az éneklőmesternek, a gittithre. Aszáfé. Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!
Dem Sangmeister, auf der Gittit. Von Asaf.
2 Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát cziterával együtt.
(Der levitische Sängerchor: ) / Laßt Jubel erschallen Elohim, unserm Hort, / Jauchzet dem Gotte Jakobs!
3 Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján;
Stimmt an Gesang, laßt tönen die Pauke, / Die liebliche Zither und Harfe!
4 Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.
Blaset am Neumond das Widderhorn, / Beim Vollmond, für unsern Feiertag!
5 Bizonyságul tette ő a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék ott, a mit nem tudtam.
Denn so ist es Satzung für Israel, / Eine Vorschrift des Gottes Jakobs.
6 Megszabadítottam a tehertől az ő vállát, kezei megmenekültek a kosártól.
Als Gebot hat er's für Josef bestimmt, / Da er auszog wider Ägyptenland. / (Eine Einzelstimme: ) / Eine Sprache, mir fremd, vernehm ich:
7 A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. (Szela)
"Seinen Nacken hab ich von der Bürde befreit, / Seine Hände wurden des Lastkorbs ledig.
8 Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!
Du riefst in der Not, ich riß dich heraus, / Erhörte dich aus Gewittergewölk, / Prüfte dich an Meribas Wassern. (Sela)
9 Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten előtt meg ne hajolj!
Höre, mein Volk, ich will dich warnen! / Israel, möchtest du mir gehorchen!
10 Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földéről: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.
Nicht sei unter dir ein fremder Gott; / Bete nicht an einen Gott des Auslands!
11 De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.
Ich, Jahwe, bin dein Gott, / Der dich geführt aus Ägyptenland: / Tu deinen Mund weit auf, / Damit ich ihn fülle!
12 Ott hagytam azért őt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.
Aber mein Volk gehorchte mir nicht, / Israel war mir nicht zu Willen.
13 Oh, ha az én népem hallgatna reám, s Izráel az én utaimon járna!
Da stieß ich sie weg, weil ihr Herz so verstockt, / Daß sie folgten den eignen Gedanken.
14 Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.
O daß doch mein Volk mir gehorchte, / Daß Israel ginge auf meinen Wegen!
15 Az Úrnak gyűlölői hízelegnének néki, és örökkévaló volna az ő idejök.
Wie leicht könnt ich da ihre Feinde beugen, / Meine Hand gegen ihre Dränger kehren.
16 És ő megelégítené őt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged!
Ihnen müßten schmeicheln, die Jahwe hassen, / Und ewig würde währen ihr Glück. Mit dem besten Weizen würd ich sie speisen, / Mit Honig aus Felsen dich sättigen."
