Zsoltárok 81
1 Az éneklőmesternek, a gittithre. Aszáfé. Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!
For the Chief Musician; set to the Gittith. A Psalm of Asaph. Sing aloud unto God our strength: make a joyful noise unto the God of Jacob.
2 Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát cziterával együtt.
Take up the psalm, and bring hither the timbrel, the pleasant harp with the psaltery.
3 Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján;
Blow up the trumpet in the new moon, at the full moon, on our solemn feast day.
4 Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.
For it is a statute for Israel, an ordinance of the God of Jacob.
5 Bizonyságul tette ő a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék ott, a mit nem tudtam.
He appointed it in Joseph for testimony, when he went out over the land of Egypt: [where] I heard a language that I knew not.
6 Megszabadítottam a tehertől az ő vállát, kezei megmenekültek a kosártól.
I removed his shoulder from the burden: his hands were freed from the basket.
7 A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. (Szela)
Thou calledst in trouble, and I answered thee in the secret place of thunder; I proved thee at the waters of Meribah. (Selah)
8 Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!
Hear, O my people, and I will testify unto thee: O Israel, if thou wouldest hearken unto me!
9 Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten előtt meg ne hajolj!
There shall no strange god be in thee; neither shalt thou worship any strange god.
10 Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földéről: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.
I am the LORD thy God, which brought thee up out of the land of Egypt: open thy mouth wide, and I will fill it.
11 De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.
But my people hearkened not to my voice; and Israel would none of me.
12 Ott hagytam azért őt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.
So I let them go after the stubbornness of their heart, that they might walk in their own counsels.
13 Oh, ha az én népem hallgatna reám, s Izráel az én utaimon járna!
Oh that my people would hearken unto me, that Israel would walk in my ways!
14 Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.
I should soon subdue their enemies, and turn my hand against their adversaries.
15 Az Úrnak gyűlölői hízelegnének néki, és örökkévaló volna az ő idejök.
The haters of the LORD should submit themselves unto him: but their time should endure for ever.
16 És ő megelégítené őt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged!
He should feed them also with the finest of the wheat: and with honey out of the rock should I satisfy thee.
