Zsoltárok 81
1 Az éneklőmesternek, a gittithre. Aszáfé. Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!
Voor muziekbegeleiding; op de gittiet. Van Asaf. Jubelt voor God, onze sterkte, Juicht den God van Jakob ter eer;
2 Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát cziterával együtt.
Stemt lofzangen aan, slaat de pauken, Met lieflijke citer en harp;
3 Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján;
Steekt deze maand de bazuinen, Bij volle maan voor de dag van ons feest!
4 Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.
Want dit is een voorschrift aan Israël, En een bevel van Jakobs God:
5 Bizonyságul tette ő a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék ott, a mit nem tudtam.
Een gebod, aan Josef gegeven, Na zijn tocht uit het land van Egypte, Toen hij een woord vernam, Dat hij nooit had gehoord:
6 Megszabadítottam a tehertől az ő vállát, kezei megmenekültek a kosártól.
Ik heb de last van uw schouders genomen, En uw handen werden van de draagkorf bevrijd.
7 A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. (Szela)
Gij riept in de nood, En Ik heb u verlost, In donderwolken u verhoord, Bij de wateren van Meriba u beproefd.
8 Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!
Hoor, mijn volk, Ik ga het u plechtig verkonden; Israël, ach, luister naar Mij:
9 Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten előtt meg ne hajolj!
Geen andere god mag er onder u zijn; Geen vreemden god moogt gij aanbidden!
10 Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földéről: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.
Ik ben Jahweh, uw God, die u uit Egypte heb geleid, En die uw mond heb gevuld, toen hij wijd was geopend!
11 De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.
Maar mijn volk luisterde niet naar mijn stem, En Israël gehoorzaamde niet;
12 Ott hagytam azért őt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.
Toen gaf ik ze prijs aan verstoktheid des harten, En iedereen ging zijn eigen weg.
13 Oh, ha az én népem hallgatna reám, s Izráel az én utaimon járna!
Ach, had mijn volk naar Mij toch geluisterd, En Israël mijn wegen bewandeld!
14 Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.
Hoe snel had Ik dan zijn vijand vernederd, Mijn hand op zijn verdrukkers doen komen;
15 Az Úrnak gyűlölői hízelegnének néki, és örökkévaló volna az ő idejök.
Al hadden Jahweh’s haters Hem nog zo gevleid, Hun tijd was voor eeuwig gekomen!
16 És ő megelégítené őt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged!
Maar u zou Ik spijzen met de bloem van de tarwe, En verzadigen met honing uit de rotsen.
