Zsoltárok 81
1 Az éneklőmesternek, a gittithre. Aszáfé. Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!
Til Sangmesteren. Al-haggittit. Af Asaf.
2 Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát cziterával együtt.
Jubler for Gud, vor Styrke, raab af fryd for Jakobs Gud,
3 Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján;
istem Lovsang, lad Pauken lyde, den liflige Citer og Harpen;
4 Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.
stød i Hornet paa Nymaanedagen, ved Fuldmaaneskin paa vor Højtidsdag!
5 Bizonyságul tette ő a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék ott, a mit nem tudtam.
Thi det er Lov i Israel, et Bud fra Jakobs Gud;
6 Megszabadítottam a tehertől az ő vállát, kezei megmenekültek a kosártól.
han gjorde det til en Vedtægt i Josef, da han drog ud fra Ægypten, hvor han hørte et Sprog, han ikke kendte.
7 A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. (Szela)
»Jeg fried hans Skulder for Byrden, hans Hænder slap fri for Kurven.
8 Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!
I Nøden raabte du, og jeg frelste dig, jeg svarede dig i Tordenens Skjul, jeg prøvede dig ved Meribas Vande. (Sela)
9 Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten előtt meg ne hajolj!
Hør, mit Folk, jeg vil vidne for dig, Israel, ak, om du hørte mig!
10 Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földéről: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.
En fremmed Gud maa ej findes hos dig, tilbed ikke andres Gud!
11 De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.
Jeg, HERREN, jeg er din Gud, som førte dig op fra Ægypten; luk din Mund vidt op, og jeg vil fylde den!
12 Ott hagytam azért őt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.
Men mit Folk vilde ikke høre min Røst, Israel lød mig ikke.
13 Oh, ha az én népem hallgatna reám, s Izráel az én utaimon járna!
Da lod jeg dem fare i deres Stivsind, de vandrede efter deres egne Raad.
14 Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.
Ak, vilde mit Folk dog høre mig, Israel gaa mine Veje!
15 Az Úrnak gyűlölői hízelegnének néki, és örökkévaló volna az ő idejök.
Da kued jeg snart deres Fjender, vendte min Haand mod deres Uvenner!
16 És ő megelégítené őt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged!
Deres Avindsmænd skulde falde og gaa til Grunde for evigt; jeg nærede dig med Hvedens Fedme, mættede dig med Honning fra Klippen!«
