Zsoltárok 81
1 Az éneklőmesternek, a gittithre. Aszáfé. Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!
Til Sangmesteren; til Githith; af Asaf.
2 Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát cziterával együtt.
Synger med Fryd for Gud, vor Styrke, raaber med Glæde for Jakobs Gud!
3 Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján;
Istemmer Lovsang, og giver Trommen, den liflige Harpe med Psalteren hid!
4 Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.
Blæser i Trompeten ved Nymaane, ved Fuldmaane, til vor Højtidsdag!
5 Bizonyságul tette ő a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék ott, a mit nem tudtam.
Thi den er en Skik i Israel, en Lov for Jakobs Gud.
6 Megszabadítottam a tehertől az ő vállát, kezei megmenekültek a kosártól.
Den satte han til et Vidnesbyrd i Josef, der han drog ud imod Ægyptens Land; jeg hørte en Røst, som jeg ikke kendte:
7 A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. (Szela)
„Jeg tog Byrden bort fra hans Skuldre, hans Hænder bleve befriede fra Bærekurven.
8 Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!
Du paakaldte i Nøden, og jeg udfriede dig; jeg bønhørte dig fra Tordenskyens Skjul, jeg prøvede dig ved Meriba Vande. (Sela)
9 Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten előtt meg ne hajolj!
Hør, mit Folk! og jeg vil vidne imod dig; Israel! gid du vilde høre mig.
10 Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földéről: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.
Der skal ingen fremmed Gud være hos dig, og du skal ikke tilbede andre Folks Gud.
11 De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.
Jeg er Herren din Gud, som førte dig op fra Ægyptens Land; lad din Mund vidt op, og jeg vil fylde den.
12 Ott hagytam azért őt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.
Men mit Folk hørte ikke min Røst, og Israel vilde ikke tjene mig.
13 Oh, ha az én népem hallgatna reám, s Izráel az én utaimon járna!
Og jeg lod dem fare i deres Hjertes Stivhed; de vandrede efter deres egne Raad.
14 Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.
Gid mit Folk vilde høre mig! gid Israel vilde vandre paa mine Veje!
15 Az Úrnak gyűlölői hízelegnének néki, és örökkévaló volna az ő idejök.
Da vilde jeg om et lidet ydmyge deres Fjender og vende min Haand imod deres Modstandere.
16 És ő megelégítené őt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged!
De, som hade Herren, skulde smigre for det, og deres Tid skulde vare evindelig. Og jeg skulde bespise det med den bedste Hvede, ja, jeg vilde mætte dig med Honning af en Klippe‟.
