Zsoltárok 80
1 Az éneklőmesternek a sosannim-éduthra; Aszáf zsoltára. Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg, a ki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; a ki Kérubokon ülsz, jelenj meg fényeddel!
Asafa dziesma dziedātāju vadonim, pēc: „Lilijas ir liecība“. Israēla gans, klausies, Tu, kas Jāzepu vadi kā avis; Tu, kas sēdi pār ķerubiem, parādies ar spožumu!
2 Efraim, Benjámin és Manasse előtt támaszd fel a te hatalmadat, és jőjj el, hogy szabadíts meg minket!
Uzmodini savu varu priekš Efraīma, Benjamina un Manasus, un nāc mūs pestīt.
3 Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk.
Ak Dievs, atgriez mūs un liec Savam vaigam spīdēt, tad tapsim pestīti.
4 Seregeknek Ura, Istene: meddig haragszol a te népednek könyörgésére?
Kungs, Dievs Cebaot, cik ilgi Tava dusmība kūpēs pie Tavu ļaužu lūgšanas?
5 Könyhullatásnak kenyerével éteted őket, s könyhullatások árjával itatod meg őket.
Tu tos ēdini ar asaru maizi un tos dzirdini ar lielu mēru asaru.
6 Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk.
Tu mūs esi licis par ķildu mūsu kaimiņiem, un mūsu ienaidnieki mūs apmēda.
7 Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!
Dievs Cebaot, atgriezi mūs un liec Savam vaigam spīdēt, tad tapsim pestīti.
8 Égyiptomból szőlőt hozál ki, kiűzéd a pogányokat és azt elültetéd.
Vienu vīna koku Tu esi atvedis no Ēģiptes, pagānus Tu esi izdzinis un to dēstījis.
9 Helyet egyengettél előtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet.
Vietu priekš viņa Tu esi sataisījis un viņam licis iesakņoties, ka viņš zemi piepildījis.
10 Hegyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei olyanok lettek, mint az Isten czédrusfái.
Kalni ar viņa ēnu ir apklāti un Dieva ciedru koki ar viņa zariem.
11 Sarjait a tengerig ereszté, és hajtásait a folyamig.
Viņš izplēta savus zarus līdz pat jūrai un savus jaunos zariņus līdz tai lielai upei.
12 Miért rontottad el annak gyepűit, hogy szaggathassa minden járókelő?
Kāpēc tad Tu viņa sētu esi salauzījis, ka visi, kas iet garām, viņu plosa?
13 Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad.
Mežacūka viņu izrakusi, un lauka zvēri viņu noēduši.
14 Oh Seregek Istene! kérlek, térj vissza, tekints alá az egekből és lásd és tekintsd meg e szőlőtőt!
Dievs Cebaot, atgriezies jel, skaties no debesīm un redzi un uzlūko šo vīna koku,
15 És a csemetét, a mit jobbod ültetett, a sarjat, melyet felneveltél!
To stādu, ko Tava labā roka dēstījusi, un To Dēlu, ko Tu Sev esi izredzējis!
16 Elégett a tűzben, levágatott; arczod haragjától elvesznek.
Viņš ar uguni ir sadedzināts un izcirsts; no Tava vaiga rāšanas tie iet bojā.
17 Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, a kit megerősítettél magadnak,
Tava roka lai ir pār to vīru pie Tavas labās rokas, pār To Cilvēka Dēlu, ko Tu Sev esi izredzējis.
18 Hogy el ne térjünk tőled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet.
Tad mēs neatkāpsimies no Tevis; uzturi mūs dzīvus, tad mēs Tavu vārdu piesauksim.
19 Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!
Ak Kungs, Dievs Cebaot, atgriez mūs, liec Savam vaigam spīdēt, tad tapsim pestīti.
