Zsoltárok 80
1 Az éneklőmesternek a sosannim-éduthra; Aszáf zsoltára. Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg, a ki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; a ki Kérubokon ülsz, jelenj meg fényeddel!
To the Overseer. — 'On the Lilies.' A testimony of Asaph. — A Psalm. Shepherd of Israel, give ear, Leading Joseph as a flock, Inhabiting the cherubs — shine forth,
2 Efraim, Benjámin és Manasse előtt támaszd fel a te hatalmadat, és jőjj el, hogy szabadíts meg minket!
Before Ephraim, and Benjamin, and Manasseh, Wake up Thy might, and come for our salvation.
3 Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk.
O God, cause us to turn back, And cause Thy face to shine, and we are saved.
4 Seregeknek Ura, Istene: meddig haragszol a te népednek könyörgésére?
Jehovah, God of Hosts, till when? Thou hast burned against the prayer of Thy people.
5 Könyhullatásnak kenyerével éteted őket, s könyhullatások árjával itatod meg őket.
Thou hast caused them to eat bread of tears, And causest them to drink With tears a third time.
6 Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk.
Thou makest us a strife to our neighbours, And our enemies mock at it.
7 Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!
God of Hosts, turn us back, And cause Thy face to shine, and we are saved.
8 Égyiptomból szőlőt hozál ki, kiűzéd a pogányokat és azt elültetéd.
A vine out of Egypt Thou dost bring, Thou dost cast out nations, and plantest it.
9 Helyet egyengettél előtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet.
Thou hast looked before it, and dost root it, And it filleth the land,
10 Hegyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei olyanok lettek, mint az Isten czédrusfái.
Covered have been hills [with] its shadow, And its boughs [are] cedars of God.
11 Sarjait a tengerig ereszté, és hajtásait a folyamig.
It sendeth forth its branches unto the sea, And unto the river its sucklings.
12 Miért rontottad el annak gyepűit, hogy szaggathassa minden járókelő?
Why hast Thou broken down its hedges, And all passing by the way have plucked it?
13 Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad.
A boar out of the forest doth waste it, And a wild beast of the fields consumeth it.
14 Oh Seregek Istene! kérlek, térj vissza, tekints alá az egekből és lásd és tekintsd meg e szőlőtőt!
God of Hosts, turn back, we beseech Thee, Look from heaven, and see, and inspect this vine,
15 És a csemetét, a mit jobbod ültetett, a sarjat, melyet felneveltél!
And the root that Thy right hand planted, And the branch Thou madest strong for Thee,
16 Elégett a tűzben, levágatott; arczod haragjától elvesznek.
Burnt with fire — cut down, From the rebuke of Thy face they perish.
17 Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, a kit megerősítettél magadnak,
Let Thy hand be on the man of Thy right hand, On the son of man Thou hast strengthened for Thyself.
18 Hogy el ne térjünk tőled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet.
And we do not go back from Thee, Thou dost revive us, and in Thy name we call.
19 Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!
O Jehovah, God of Hosts, turn us back, Cause Thy face to shine, and we are saved!
