Zsoltárok 80
1 Az éneklőmesternek a sosannim-éduthra; Aszáf zsoltára. Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg, a ki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; a ki Kérubokon ülsz, jelenj meg fényeddel!
For the Chief Musician; set to Shoshannim Eduth. A Psalm of Asaph. Give ear, O Shepherd of Israel, thou that leadest Joseph like a flock; thou that sittest upon the cherubim, shine forth.
2 Efraim, Benjámin és Manasse előtt támaszd fel a te hatalmadat, és jőjj el, hogy szabadíts meg minket!
Before Ephraim and Benjamin and Manasseh, stir up thy might, and come to save us.
3 Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk.
Turn us again, O God; and cause thy face to shine, and we shall be saved.
4 Seregeknek Ura, Istene: meddig haragszol a te népednek könyörgésére?
O LORD God of hosts, how long wilt thou be angry against the prayer of thy people?
5 Könyhullatásnak kenyerével éteted őket, s könyhullatások árjával itatod meg őket.
Thou hast fed them with the bread of tears, and given them tears to drink in large measure.
6 Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk.
Thou makest us a strife unto our neighbours: and our enemies laugh among themselves.
7 Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!
Turn us again, O God of hosts; and cause thy face to shine, and we shall be saved.
8 Égyiptomból szőlőt hozál ki, kiűzéd a pogányokat és azt elültetéd.
Thou broughtest a vine out of Egypt: thou didst drive out the nations, and plantedst it.
9 Helyet egyengettél előtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet.
Thou preparedst [room] before it, and it took deep root, and filled the land.
10 Hegyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei olyanok lettek, mint az Isten czédrusfái.
The mountains were covered with the shadow of it, and the boughs thereof were [like] cedars of God.
11 Sarjait a tengerig ereszté, és hajtásait a folyamig.
She sent out her branches unto the sea, and her shoots unto the River.
12 Miért rontottad el annak gyepűit, hogy szaggathassa minden járókelő?
Why hast thou broken down her fences, so that all they which pass by the way do pluck her?
13 Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad.
The boar out of the wood doth ravage it, and the wild beasts of the field feed on it.
14 Oh Seregek Istene! kérlek, térj vissza, tekints alá az egekből és lásd és tekintsd meg e szőlőtőt!
Turn again, we beseech thee, O God of hosts: look down from heaven, and behold, and visit this vine,
15 És a csemetét, a mit jobbod ültetett, a sarjat, melyet felneveltél!
And the stock which thy right hand hath planted, and the branch that thou madest strong for thyself.
16 Elégett a tűzben, levágatott; arczod haragjától elvesznek.
It is burned with fire, it is cut down: they perish at the rebuke of thy countenance.
17 Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, a kit megerősítettél magadnak,
Let thy hand be upon the man of thy right hand, upon the son of man whom thou madest strong for thyself.
18 Hogy el ne térjünk tőled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet.
So shall we not go back from thee: quicken thou us, and we will call upon thy name,
19 Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!
Turn us again, O LORD God of hosts; cause thy face to shine, and we shall be saved.
