Zsoltárok 80
1 Az éneklőmesternek a sosannim-éduthra; Aszáf zsoltára. Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg, a ki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; a ki Kérubokon ülsz, jelenj meg fényeddel!
“To the chief musician upon Shoshannim; an 'Eduth by Assaph; a psalm.” O Shepherd of Israel, give ear, thou that leadest Joseph like a flock; thou that dwellest between the cherubims, shine forth.
2 Efraim, Benjámin és Manasse előtt támaszd fel a te hatalmadat, és jőjj el, hogy szabadíts meg minket!
Before Ephraim and Benjamin and Menasseh awaken thy might, and come to our help.
3 Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk.
O God, cause us to return, and let thy countenance shine, that we may be saved.
4 Seregeknek Ura, Istene: meddig haragszol a te népednek könyörgésére?
O Lord of hosts, how long shall thy anger smoke against the prayer of thy people?
5 Könyhullatásnak kenyerével éteted őket, s könyhullatások árjával itatod meg őket.
Thou feedest them with the bread of tears, and givest them tears to drink in great measure.
6 Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk.
Thou renderest us a contest unto our neighbors: and our enemies hold derision among themselves.
7 Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!
O God of hosts, cause us to return, and let thy countenance shine, that we may be saved.
8 Égyiptomból szőlőt hozál ki, kiűzéd a pogányokat és azt elültetéd.
A vine didst thou remove out of Egypt: thou drovest out nations, and plantedst it.
9 Helyet egyengettél előtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet.
Thou didst clear out a place before it, and it struck its root deeply, and it filled the land.
10 Hegyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei olyanok lettek, mint az Isten czédrusfái.
Mountains were covered with its shadow, and with its boughs the cedars of God.
11 Sarjait a tengerig ereszté, és hajtásait a folyamig.
It sent out its tendrils as far as the sea, and unto the river its suckers.
12 Miért rontottad el annak gyepűit, hogy szaggathassa minden járókelő?
Wherefore hast thou now broken down its fences, so that all who pass by the way pluck the fruit from it?
13 Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad.
The boar out of the forest doth gnaw at it, and what moveth on the field feedeth on it.
14 Oh Seregek Istene! kérlek, térj vissza, tekints alá az egekből és lásd és tekintsd meg e szőlőtőt!
O God of hosts, return; I pray thee, look down from heaven, and behold, and think of this vine;
15 És a csemetét, a mit jobbod ültetett, a sarjat, melyet felneveltél!
And of the sprout which thy right hand hath planted, and of the branch that thou hast made strong for thyself.
16 Elégett a tűzben, levágatott; arczod haragjától elvesznek.
It is burnt with fire, it is hewn down; because of the rebuke of thy countenance do they perish.
17 Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, a kit megerősítettél magadnak,
Let thy hand be over the man of thy right hand, over the son of man whom thou hast made strong for thyself.
18 Hogy el ne térjünk tőled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet.
Then will we not swerve from thee: revive us again, and we will call on thy name.
19 Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!
O Lord God of hosts, cause us to return: let thy countenance shine, that we may be saved.
