Zsoltárok 80
1 Az éneklőmesternek a sosannim-éduthra; Aszáf zsoltára. Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg, a ki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; a ki Kérubokon ülsz, jelenj meg fényeddel!
Unto the end, for them that shall he changed, a testimony for Asaph, a psalm. Give ear, O thou that rulest Israel: thou that leadest Joseph like a sheep. Thou that sittest upon the cherubims, shine forth
2 Efraim, Benjámin és Manasse előtt támaszd fel a te hatalmadat, és jőjj el, hogy szabadíts meg minket!
Before Ephraim, Benjamin, and Manasses. Stir up thy might, and come to save us.
3 Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk.
Convert us, O God: and shew us thy face, and we shall be saved.
4 Seregeknek Ura, Istene: meddig haragszol a te népednek könyörgésére?
O Lord God of hosts, how long wilt thou be angry against the prayer of thy servant?
5 Könyhullatásnak kenyerével éteted őket, s könyhullatások árjával itatod meg őket.
How long wilt thou feed us with the bread of tears: and give us for our drink tears in measure?
6 Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk.
Thou hast made us to be a contradiction to our neighbours: and our enemies have scoffed at us.
7 Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!
O God of hosts, convert us: and shew thy face, and we shall be saved.
8 Égyiptomból szőlőt hozál ki, kiűzéd a pogányokat és azt elültetéd.
Thou hast brought a vineyard out of Egypt: thou hast cast cut the Gentiles and planted it.
9 Helyet egyengettél előtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet.
Thou wast the guide of its journey in its sight: thou plantedst the roots thereof, and it filled the land.
10 Hegyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei olyanok lettek, mint az Isten czédrusfái.
The shadow of it covered the hills: and the branches thereof the cedars of God.
11 Sarjait a tengerig ereszté, és hajtásait a folyamig.
It stretched forth its branches unto the sea, and its boughs unto the river.
12 Miért rontottad el annak gyepűit, hogy szaggathassa minden járókelő?
Why hast thou broken down the hedge thereof, so that all they who pass by the way do pluck it?
13 Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad.
The boar out of the wood hath laid it waste: and a singular wild beast hath devoured it.
14 Oh Seregek Istene! kérlek, térj vissza, tekints alá az egekből és lásd és tekintsd meg e szőlőtőt!
Turn again, O God of hosts, look down from heaven, and see, and visit this vineyard:
15 És a csemetét, a mit jobbod ültetett, a sarjat, melyet felneveltél!
And perfect the same which thy right hand hath planted: and upon the son of man whom thou hast confirmed for thyself.
16 Elégett a tűzben, levágatott; arczod haragjától elvesznek.
Things set on fire and dug down shall perish at the rebuke of thy countenance.
17 Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, a kit megerősítettél magadnak,
Let thy hand be upon the man of thy right hand: and upon the son of man whom thou hast confirmed for thyself.
18 Hogy el ne térjünk tőled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet.
And we depart not from thee, thou shalt quicken us: and we will call upon thy name.
19 Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!
O Lord God of hosts, convert us: and shew thy face, and we shall be saved.
