Zsoltárok 8

1 Az éneklőmesternek a gittithre; Dávid zsoltára. Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, a ki az egekre helyezted dicsőségedet.

Нәғмичиләрниң бешиға тапшурулуп, «Гиттиф»та орунлансун дәп, Давут язған күй: — И, Өз һәйвәңни асманлардинму жуқури тиклигән Пәрвәрдигар Рәббимиз, Пүткүл йәр йүзидә намиң шунчә шәрәпликтур!

2 A csecsemők és csecsszopók szájával erősítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyűlölködőt és bosszúállót elnémítsd.

Өз рәқиплириң түпәйлидин, Дүшмән вә қисасчиларниң ағзини етишкә, Бовақлар вә әмгүчиләрниң ағзидин күч тиклидиңсән.

3 Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél:

Мән бармақлириңниң ясиғини болған асманлириңға, Сән мәзмут бекиткән ай-юлтузларға қариғинимда,

4 Micsoda az ember – mondom – hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?

Сән инсанни сеғинидикәнсән, Әнди адәм дегән немә еди? Сән униң йениға келип йоқлайдикәнсән, Инсан балиси қанчилик немә еди?

5 Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt!

Чүнки Сән униң орнини пәриштиләрниңкидин азғинә төвән бекиттиңсән, Сән униңға шан-шәрәп вә шөһрәтләрни таҗ қилип бәрдиң.

6 Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél;

Уни қолуңниң ясиғанлирини идарә қилишқа тиклидиң; Сән барлиқ нәрсиләрни униң пути астиға қойғансән,

7 Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is;

Җүмлидин барлиқ қой-калилар, Даладики барлиқ җаниварлар,

8 Az ég madarait és a tenger halait, mindent, a mi a tenger ösvényein jár.

Асмандики учар-қанатлар, Деңиздики белиқлар, Деңизларниң йоллиридин өткүчиләрниң барлиғини пути астиға қойдуң.

9 Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön!

И Пәрвәрдигар Рәббимиз, пүткүл йәр йүзидә намиң немидегән шәрәплик-һә!