Zsoltárok 8

1 Az éneklőmesternek a gittithre; Dávid zsoltára. Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, a ki az egekre helyezted dicsőségedet.

Ki he Takimuʻa ʻi he Kitita, ko e Saame ʻa Tevita. ‌ʻE Sihova ko homau ʻEiki, ʻoku lelei lahi ho huafa ʻi māmani kotoa pē! Kuo ke fokotuʻu ho nāunau ʻi ʻolunga ʻi he ngaahi langi.

2 A csecsemők és csecsszopók szájával erősítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyűlölködőt és bosszúállót elnémítsd.

Kuo ke tuʻutuʻuni mei he ngutu ʻoe kau valevale mo e kei huhu ʻae mālohi, ko e meʻa ʻi ho ngaahi fili, koeʻuhi ke ke pule ke fakalongo pē ʻae fili mo e fakafāsifasi.

3 Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél:

‌ʻO kau ka fakakaukau ki ho ngaahi langi, ko e ngāue ʻo ho louhiʻi nima, ko e māhina mo e ngaahi fetuʻu, ʻaia naʻa ke fokotuʻu;

4 Micsoda az ember – mondom – hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?

Ko e hā ʻae tangata ʻoku ke tokanga ai kiate ia? Pe ko e foha ʻae tangata, ʻoku ke ʻaʻahi ai kiate ia?

5 Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt!

He kuo ke ngaohi ia ke māʻulalo siʻi ʻi he ngaahi ʻāngelo, pea kuo ke tatāʻaki ia ʻae nāunau mo e ongoongolelei.

6 Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél;

Naʻa ke fakanofo ia ke ne pule ki he ngaahi ngāue ʻa ho nima; kuo ke tuku ʻae meʻa kotoa pē ki hono lalo vaʻe:

7 Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is;

‌ʻAe fanga sipi kotoa pē mo e fanga pulu, ʻio, mo e ngaahi manu ʻoe fonua;

8 Az ég madarait és a tenger halait, mindent, a mi a tenger ösvényein jár.

Ko e manupuna ʻoe ʻatā, mo e ika ʻoe tahi, mo e meʻa kotoa pē ʻoku ʻalu ʻi he ngaahi ʻaluʻanga ʻi he tahi.

9 Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön!

‌ʻE Sihova ko homau ʻEiki, ʻoku lelei lahi ho huafa ʻi māmani kotoa pē!