Zsoltárok 8

1 Az éneklőmesternek a gittithre; Dávid zsoltára. Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, a ki az egekre helyezted dicsőségedet.

MAIN at Kaun, mar omui meid linan nan jap karoj! Irail kin kapina komui nanlan!

2 A csecsemők és csecsszopók szájával erősítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyűlölködőt és bosszúállót elnémítsd.

Jan nan au en jeri pwelel, o ir me kin kankan didi, re kotin wia kidar manaman eu on omui imwintiti kan, pwe komui en kamela me imwintiti o, o me aktuau o.

3 Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél:

Ma i kilekilan lan, dodok en lim omui, jaunipon o uju kan, me re kotin wiadar:

4 Micsoda az ember – mondom – hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?

Dakot aramaj o, pwe komui kin kotin kupkupura i, de nain aramaj, pwe komui kin kotin apapwali i?

5 Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt!

Re kotin kajapwilidier i anjau kij pan tounlan kan, a re kalinanadar i, o kawauialar i.

6 Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél;

Re kajapwiladaner i wiawia en lim omui kan. Kom kotin kaloedier karoj pan na a kan:

7 Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is;

Jip o kau kan, o pil man en jap akan.

8 Az ég madarait és a tenger halait, mindent, a mi a tenger ösvényein jár.

O manpir en pan lan, o mam en nan jed, karoj me kin memaureki nan madau.

9 Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön!

leowa at Kaun, mar omui meid linan nan jap karoj!