Zsoltárok 8

1 Az éneklőmesternek a gittithre; Dávid zsoltára. Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, a ki az egekre helyezted dicsőségedet.

In finem pro torcularibus, Psalmus David. Domine Dominus noster, quam admirabile est nomen tuum in universa terra! Quoniam elevata est magnificentia tua, super cælos.

2 A csecsemők és csecsszopók szájával erősítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyűlölködőt és bosszúállót elnémítsd.

Ex ore infantium et lactentium perfecisti laudem propter inimicos tuos, ut destruas inimicum et ultorem.

3 Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél:

Quoniam videbo cælos tuos, opera digitorum tuorum: lunam et stellas, quæ tu fundasti.

4 Micsoda az ember – mondom – hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?

Quid est homo, quod memor es eius? aut filius hominis, quoniam visitas eum?

5 Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt!

Minuisti eum paulominus ab angelis, gloria et honore coronasti eum:

6 Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél;

et constituisti eum super opera manuum tuarum.

7 Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is;

Omnia subiecisti sub pedibus eius, oves et boves universas: insuper et pecora campi.

8 Az ég madarait és a tenger halait, mindent, a mi a tenger ösvényein jár.

Volucres cæli, et pisces maris, qui perambulant semitas maris.

9 Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön!

Domine Dominus noster, quam admirabile est nomen tuum in universa terra!