Zsoltárok 8

1 Az éneklőmesternek a gittithre; Dávid zsoltára. Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, a ki az egekre helyezted dicsőségedet.

Til Sangmesteren. Al-haggittit. En Salme af David.

2 A csecsemők és csecsszopók szájával erősítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyűlölködőt és bosszúállót elnémítsd.

HERRE, vor Herre, hvor herligt er dit Navn paa den vide Jord, du, som bredte din Højhed ud over Himlen!

3 Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél:

Af spædes og diendes Mund har du rejst dig et Værn for dine Modstanderes Skyld, for at bringe til Tavshed Fjende og Hævner.

4 Micsoda az ember – mondom – hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?

Naar jeg ser din Himmel, dine Fingres Værk, Maanen og Stjernerne, som du skabte,

5 Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt!

hvad er da et Menneske, at du kommer ham i Hu, et Menneskebarn, at du tager dig af ham?

6 Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél;

Du gjorde ham lidet ringere end Gud, med Ære og Herlighed kroned du ham;

7 Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is;

du satte ham over dine Hænders Værk, alt lagde du under hans Fødder,

8 Az ég madarait és a tenger halait, mindent, a mi a tenger ösvényein jár.

Smaakvæg og Okser til Hobe, ja, Markens vilde Dyr,

9 Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön!

Himlens Fugle og Havets Fisk, alt, hvad der farer ad Havenes Stier. HERRE, vor Herre, hvor herligt er dit Navn paa den vide Jord!