Zsoltárok 8

1 Az éneklőmesternek a gittithre; Dávid zsoltára. Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, a ki az egekre helyezted dicsőségedet.

Přednímu zpěváku na gittejský nástroj, žalm Davidův. Hospodine Pane náš, jak důstojné jest jméno tvé na vší zemi! Nebo jsi vyvýšil slávu svou nad nebesa.

2 A csecsemők és csecsszopók szájával erősítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyűlölködőt és bosszúállót elnémítsd.

Z úst nemluvňátek a těch, jenž prsí požívají, mocně dokazuješ síly z příčiny svých nepřátel, abys přítrž učinil protivníku a vymstívajícímu se.

3 Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél:

Když spatřuji nebesa tvá, dílo prstů tvých, měsíc a hvězdy, kteréž jsi tak upevnil, říkám:

4 Micsoda az ember – mondom – hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?

Co jest člověk, že jsi naň pamětliv, a syn člověka, že jej navštěvuješ?

5 Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt!

Nebo učinil jsi ho málo menšího andělů, slávou a ctí korunoval jsi jej.

6 Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél;

Pánem jsi ho učinil nad dílem rukou svých, všecko jsi podložil pod nohy jeho:

7 Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is;

Ovce i voly všecky, také i zvěř polní,

8 Az ég madarait és a tenger halait, mindent, a mi a tenger ösvényein jár.

Ptactvo nebeské, i ryby mořské, a cožkoli chodí stezkami mořskými.

9 Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön!

Hospodine Pane náš, jak důstojné jest jméno tvé na vší zemi!