< Zsoltárok 79 >
1 Aszáf zsoltára. Oh Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették.
O Dios, immay dagiti gangannaet a nasion iti tawidem; tinulawanda ti nasantoan a templom; pinagbalinda ti Jerusalem a pagigabsuonan kadagiti nadadael.
2 Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak.
Intedda dagiti bangkay dagiti adipenmo a kas taraon dagiti tumatayab iti tangatang, dagiti bangkay dagiti napudno a tattaom kadagiti narungsot nga ayup iti daga.
3 Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna őket.
Kasla danum a nagayus dagiti darada iti aglawlaw ti Jerusalem, ket awan ti mangitanem kadakuada.
4 Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak.
Nagbalinkami a paga-angawan dagiti kaarrubami, um-umsien ken katkatawaan dagiti adda iti aglawlawmi.
5 Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltő szerelmed, mint a tűz?
O Yahweh, kasano kabayag? Agnanayon kadi a makaungetka? Kasano kabayag a sumged a kasla apuy ti naimon a pungtotmo?
6 Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet;
Ibukbokmo ti pungtotmo kadagiti nasion a saan a makaam-ammo kenka ken kadagiti pagarian a saan nga umaw-awag iti naganmo.
7 Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították.
Ta rinautda ni Jacob ken dinanadelda dagiti bariona.
8 Ne emlékezzél meg rovásunkra elődeink vétkéről; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon.
Saanmo nga ipabaklay a maibusor kadakami ti basol dagiti kapuonanmi; umay koma kadakami ti kinamanangngaasim, ta maipabpababakami unay.
9 Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért.
Tulongannakami, O Dios ti pannakaisalakanmi, a para iti pagsayaatan iti dayag ti naganmo; isalakannakami ken pakawanem dagiti basolmi para iti pakaidaydayawan ti naganmo.
10 Minek mondanák a pogányok: Hol az ő Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod.
Apay a nasken nga ibaga dagiti nasion, “Sadino iti ayan ti Diosda?” Maibales koma kadagiti nasion ti dara dagiti adipenmo a nagayus iti imatangmi.
11 Jusson elődbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait;
Dumanon koma iti sangoanam dagiti asug dagiti balud; iti kinaindaklan ti pannakabalinmo ket mapagtalined nga agbiag dagiti annak ti patay.
12 És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram!
O Apo, isublim kadagiti saklot dagiti kaarruba a pagilian iti maminpito a daras a kas kaadu dagiti lais a pananglaisda kenka.
13 Mi pedig, a te néped és a te legelőd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékről-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!
Isu a dakami a tattaom ken karnerom iti pagaraban ket agyamanto kenka iti agnanayon. Ibagaminto dagiti pakaidaydayawam kadagiti amin a kaputotan.