Zsoltárok 79
1 Aszáf zsoltára. Oh Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették.
A Psalm by Asaph. God, the nations have come into your inheritance. They have defiled your holy temple. They have laid Jerusalem in heaps.
2 Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak.
They have given the dead bodies of your servants to be food for the birds of the sky, the flesh of your saints to the animals of the earth.
3 Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna őket.
They have shed their blood like water around Jerusalem. There was no one to bury them.
4 Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak.
We have become a reproach to our neighbours, a scoffing and derision to those who are around us.
5 Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltő szerelmed, mint a tűz?
How long, LORD? Will you be angry forever? Will your jealousy burn like fire?
6 Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet;
Pour out your wrath on the nations that don’t know you, on the kingdoms that don’t call on your name,
7 Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították.
for they have devoured Jacob, and destroyed his homeland.
8 Ne emlékezzél meg rovásunkra elődeink vétkéről; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon.
Don’t hold the iniquities of our forefathers against us. Let your tender mercies speedily meet us, for we are in desperate need.
9 Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért.
Help us, God of our salvation, for the glory of your name. Deliver us, and forgive our sins, for your name’s sake.
10 Minek mondanák a pogányok: Hol az ő Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod.
Why should the nations say, “Where is their God?” Let it be known amongst the nations, before our eyes, that vengeance for your servants’ blood is being poured out.
11 Jusson elődbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait;
Let the sighing of the prisoner come before you. According to the greatness of your power, preserve those who are sentenced to death.
12 És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram!
Pay back to our neighbours seven times into their bosom their reproach with which they have reproached you, Lord.
13 Mi pedig, a te néped és a te legelőd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékről-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!
So we, your people and sheep of your pasture, will give you thanks forever. We will praise you forever, to all generations.
