Zsoltárok 79
1 Aszáf zsoltára. Oh Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették.
A Psalm. Of Asaph. O God, the nations have come into your heritage; they have made your holy Temple unclean; they have made Jerusalem a mass of broken walls.
2 Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak.
They have given the bodies of your servants as food to the birds of the air, and the flesh of your saints to the beasts of the earth.
3 Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna őket.
Their blood has been flowing like water round about Jerusalem; there was no one to put them in their last resting-place.
4 Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak.
We are looked down on by our neighbours, we are laughed at and made sport of by those who are round us.
5 Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltő szerelmed, mint a tűz?
How long, O Lord? will you be angry for ever? will your wrath go on burning like fire?
6 Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet;
Let your wrath be on the nations who have no knowledge of you, and on the kingdoms who have not made prayer to your name.
7 Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították.
For they have taken Jacob for their meat, and made waste his house.
8 Ne emlékezzél meg rovásunkra elődeink vétkéről; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon.
Do not keep in mind against us the sins of our fathers; let your mercy come to us quickly, for we have been made very low.
9 Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért.
Give us help, O God of our salvation, for the glory of your name; take us out of danger and give us forgiveness for our sins, because of your name.
10 Minek mondanák a pogányok: Hol az ő Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod.
Why may the nations say, Where is their God? Let payment for the blood of your servants be made openly among the nations before our eyes.
11 Jusson elődbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait;
Let the cry of the prisoner come before you; with your strong arm make free the children of death;
12 És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram!
And give punishment seven times over into the breast of our neighbours for the bitter words which they have said against you, O Lord.
13 Mi pedig, a te néped és a te legelőd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékről-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!
So we your people, and the sheep of your flock, will give you glory for ever: we will go on praising you through all generations.
