Zsoltárok 79
1 Aszáf zsoltára. Oh Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették.
Asaph ih Saam m laa. Aw Sithaw, Sithaw panoek ai kaminawk loe nang ih qawktoep kaminawk khaeah caeh o; kaciim na tempul to amhnong o sak boeh moe, Jerusalem to amro o sak boeh.
2 Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak.
Na tamnanawk ih qok to van ih tavaanawk hanah rawkcak ah paek o; nangmah ih kaciim kaminawk ih angan loe long ah kaom moinawk hanah buh ah paek o.
3 Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna őket.
Nihcae ih athiinawk loe tui baktiah Jerusalem taeng boih ah kraih o; nihcae aphum hanah kami mi doeh om ai.
4 Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak.
Kaicae loe imtaeng kaminawk kasaethuih han koi ah ni ka oh o moe, kaicae taengah kaom kaminawk ih tamhnui tabu ah ni ka oh o boeh.
5 Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltő szerelmed, mint a tűz?
Angraeng, nasetto maw? Dungzan khoek to palung nang phui thuih han boeh maw? Palung na phuihaih hmai baktiah kangh tih boeh maw?
6 Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet;
Nang panoek ai kaminawk nuiah palung na phuihaih to krai ah loe, na hmin kawk ai praenawk nuiah palung na phuihaih to krai ah.
7 Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították.
Tipongah tih nahaeloe nihcae mah Jakob to caak o moe, a ohhaih ahmuennawk doeh phraek pae o boih boeh.
8 Ne emlékezzél meg rovásunkra elődeink vétkéről; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon.
Canghnii ah sak ih zaehaihnawk to kaicae khaeah palai hanah poek hmah; kaicae loe poek pahnaemhaih hoiah ka oh o baktih toengah, na palungnathaih mah kaicae hae karangah pakaa nasoe.
9 Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért.
Aw Sithaw kaicae pahlongkung, na hmin pakoeh hanah na bom ah; na hmin pongah, na krang ah loe kaicae zaehaihnawk to pasae ah.
10 Minek mondanák a pogányok: Hol az ő Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod.
Tipongah Sithaw panoek ai kaminawk mah, Nihcae ih Sithaw loe naah maw oh, tiah thuih o loe? Na tamnanawk ih athii tho lu na lakhaih to, kaicae hmaa ah Sithaw panoek ai kaminawk mah hnu o nasoe.
11 Jusson elődbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait;
Thongkrah kaminawk hanghaih lok to na hmaa ah pha nasoe; paduek hanah suek ih kaminawk to na ban thacakhaih hoiah loisak ah.
12 És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram!
Na sethaih kathui ka imtaeng kaminawk ih saoek nuiah, kasae a thuih o haih atho alet sarihto ah, Angraeng nang mah pathok ah.
13 Mi pedig, a te néped és a te legelőd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékről-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!
To pongah nangmah ih kami kaicae hoi nangmah ih caphoih kahing saihaih ahmuen ih na tuunawk mah nang to dungzan khoek to saphaw o tih boeh; hmabang angzo han koi caanawk boih khaeah nang saphawhaih to kam tueng o sak han.
