Zsoltárok 78

1 Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.

En undervisning Assaphs. Hör, mitt folk, min lag; böjer edor öron till mins muns tal.

2 Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.

Jag vill öppna min mun till ordspråk, och vill förtälja gamla hemligheter;

3 A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,

De vi hört hafve och vetom, och våra fäder oss förtäljt hafva;

4 Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.

Att vi det icke fördölja skulle deras barnom, som efter komma skulle; utan förkunna Herrans lof, och hans magt och under, som han gjort hafver.

5 Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;

Han upprättade ett vittnesbörd i Jacob, och gaf en lag i Israel, den han våra fäder böd, till att lära deras barn;

6 Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;

På det att efterkommanderna måtte det lära, och de barn, som ännu skulle födde varda; då de uppkommo, att de ock förkunnade det sinom barnom;

7 Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.

Att de skulle sätta sitt hopp till Gud, och icke förgäta Guds verk, och hålla hans bud;

8 Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.

Och icke varda, såsom deras fäder, en affällig och ohörsam art; hvilkom deras hjerta icke fast var, och deras ande höll sig icke troliga till Gud;

9 Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;

Såsom Ephraims barn, som väpnade voro och förde bågan, föllo af i stridstidenom.

10 Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;

De höllo icke Guds förbund, och ville icke vandra i hans lag;

11 Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.

Och förgåto hans verk, och hans under, som han dem bevist hade.

12 Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.

För deras fäder gjorde han under, i Egypti land, på den markene Zoan.

13 Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.

Han åtskiljde hafvet, och lät dem gå derigenom, och satte vattnet såsom en mur.

14 Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.

Han ledde dem om dagen med en molnsky, och om nattena med en klar eld.

15 Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.

Han lät bergsklippona remna i öknene, och gaf dem dricka vatten tillfyllest;

16 Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:

Och lät bäcker flyta utu bergsklippone, att de flöto derut, såsom vattuströmmar.

17 Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;

Likväl syndade de ännu emot honom, och förtörnade den Högsta i öknene;

18 És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.

Och försökte Gud, i deras hjerta, att de spis beddes till deras själar;

19 És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?

Och talade emot Gud, och sade: Ja, skulle väl Gud kunna bereda ett bord i öknene?

20 Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?

Si, han hafver väl slagit bergsklippona, att vatten utflöt, och bäcker sig utgåfvo; men huru kan han gifva bröd, och skaffa sino folke kött?

21 Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;

Då nu Herren det hörde, vardt han upptänd; och eld gick upp i Jacob, och vrede kom öfver Israel;

22 Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,

Att de icke trodde uppå Gud, och hoppades icke uppå hans hjelp.

23 És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.

Och han böd skyarna ofvantill, och upplät himmelens dörrar;

24 És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.

Och lät regna Man till dem till mats, och gaf dem himmelsbröd.

25 Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,

De åto änglabröd; han sände dem mat tillfyllest.

26 Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;

Han lät blåsa östanväder under himmelen, och genom sina starkhet upprörde sunnanväder;

27 És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.

Och lät kött regna uppå dem såsom stoft, och foglar såsom sanden i hafvet;

28 És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.

Och lät dem falla i deras lägre, allestäds der de bodde.

29 Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.

Då åto de, och vordo för mätte; han lät dem släcka sin lusta.

30 Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:

Då de ännu sin lusta icke släckt hade, och de ännu åto deraf,

31 Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;

Så kom Guds vrede öfver dem; och drap de yppersta ibland dem, och nederslog de bästa i Israel.

32 Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.

Men öfver allt detta syndade de ännu mer, och trodde intet uppå hans under.

33 Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

Derföre lät han dem dö bort, så att de intet fingo, och måste i deras lifsdagar plågade varda.

34 Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.

När han drap dem, sökte de honom, och vände sig bittida till Gud;

35 És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;

Och tänkte, att Gud är deras tröst, och Gud den Högste deras förlösare;

36 És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.

Och skrymtade för honom med deras mun, och lögo för honom med deras tungo.

37 De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;

Men deras hjerta var icke fast intill honom, och höllo sig icke troliga intill hans förbund.

38 Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.

Men han var barmhertig, och förlät missgerningarna, och förgjorde dem icke; och afvände ofta sina vrede, och lät icke alla sina vrede gå.

39 Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.

Ty han tänkte att de äro kött; ett väder, som bortfar, och kommer intet igen.

40 Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!

De förtörnade honom ganska ofta i öknene, och bekymrade honom i ödemarkene.

41 És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.

De försökte Gud framgent, och rette den Heliga i Israel.

42 Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;

De tänkte intet uppå hans hand, den dagen då han förlöste dem ifrå fienderna;

43 Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.

Såsom han sina tecken gjort hade uti Egypten, och sina under i det landet Zoan.

44 És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.

Då han deras vatten i blod vände; så att de af deras bäcker icke dricka kunde.

45 Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.

Då han ohyro ibland dem sände, som dem åto, och paddor, som dem förderfvade;

46 Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.

Och gaf deras frukt gräsmatkom, och deras säd gräshoppom.

47 Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.

Då han deras vinträ med hagel förderfvade, och deras mulbärsträ med stort hagel.

48 Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.

Då han deras boskap slog med hagel, och deras hjordar med ljungande.

49 Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.

Då han i sina grymma vrede sände ibland dem onda änglar, och lät dem härja och förderfva, och skada göra.

50 Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.

Då han lät sina vrede gå, och icke skonade deras själom för dödenom, och lät deras boskap dö af pestilentie.

51 És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.

Då han i Egypten allt förstfödt slog, de första arfvingar i Hams hyddom;

52 Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.

Och lät sitt folk utdraga såsom får, och förde dem såsom en hjord i öknene.

53 És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.

Och han ledde dem säkra, så att de intet fruktade sig; men deras fiendar öfvertäckte hafvet;

54 És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.

Och lät dem komma i sina helga gränsor, till detta berg, hvilket hans högra hand förvärfvat hafver;

55 És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.

Och fördref för dem folk, och lät dem utskifta arfvet, och lät Israels slägter bo i deras hyddom.

56 De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;

Men de försökte och förtörnade Gud, den Högsta, och höllo intet hans vittnesbörd;

57 Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.

Och föllo tillbaka, och föraktade all ting, såsom deras fäder; och höllo intet, såsom en lös båge;

58 Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.

Och förtörnade honom med sina höjder, och rette honom med sina afgudar;

59 Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.

Och då Gud det hörde, vardt han upptänd, och förkastade Israel svårliga;

60 És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;

Så att han lät fara sina boning i Silo, den hyddo, der han ibland menniskor bodde;

61 Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.

Och gaf deras magt uti fängelse, och deras härlighet uti fiendans händer;

62 És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.

Och öfvergaf sitt folk för svärd, och var upptänd emot sitt arf.

63 Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.

Deras unga män förtärde elden, och deras jungfrur måste ogifta blifva.

64 Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.

Deras Prester föllo genom svärd, och inga enkor voro, de der gråta skulle.

65 Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;

Och Herren vaknade upp, såsom en sofvande, och såsom en stark glad är, den ifrå vin kommer;

66 És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.

Och slog sina fiendar baktill, och hängde en evig skam uppå dem;

67 Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;

Och förkastade Josephs hyddo, och utvalde icke Ephraims slägte;

68 Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.

Utan utvalde Juda slägte, det berget Zion, som han älskade;

69 És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.

Och byggde sin helgedom högt, såsom ett land det evinnerliga fast stå skall;

70 És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.

Och utvalde sin tjenare David, och tog honom utu fårahusen.

71 A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.

Ifrå de däggande får hemtade han honom, att han hans folk Jacob föda skulle, och hans arf Israel.

72 És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.

Och han födde dem också med all trohet, och regerade dem med all flit.