< Zsoltárok 78 >

1 Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
Escucha, pueblo mío, mi instrucción. Inclina tus oídos a las palabras de mi boca.
2 Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
Abriré mi boca en proverbio. Declararé dichos de antaño de difícil comprensión,
3 A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
Los cuales oímos y conocimos. Nos los relataron nuestros antepasados.
4 Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
No los encubriremos a sus hijos. Contaremos a la generación venidera las alabanzas de Yavé, Y su poder y las maravillosas obras que hizo.
5 Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
Él estableció testimonio en Jacob, Y estableció Ley en Israel, La cual mandó a nuestros antepasados Que la enseñaran a sus hijos,
6 Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
A fin de que la generación venidera [la] supiera, Los hijos que iban a nacer, Con el fin de que se levantaran y la dijeran a sus hijos,
7 Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
Para que en ʼElohim depositen su confianza, Y no olviden las obras de ʼEL, Sino que guarden sus Mandamientos,
8 Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
Y no sean como sus antepasados, Generación terca y rebelde, Generación que no preparó su corazón, Y su espíritu no fue fiel a ʼEL.
9 Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
Los hijos de Efraín, arqueros equipados, Dieron la espalda en el día de la batalla.
10 Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
No guardaron el Pacto de ʼElohim Y rehusaron andar en su Ley.
11 Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
Olvidaron sus obras. Él hizo maravillas ante sus antepasados en la tierra de Egipto.
12 Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
Delante de sus antepasados realizó maravillas en la tierra de Egipto. En el campo de Zoán
13 Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
Dividió el mar y los pasó. Detuvo las aguas como en una pila.
14 Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
De día los guiaba con nube, Con resplandor de fuego toda la noche.
15 Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
Hendió las peñas del desierto Y les dio a beber raudales sin medida.
16 Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
Sacó arroyos de la peña Y las aguas corrieron como ríos.
17 Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
Pero ellos aún continuaron pecando contra Él. Se rebelaron contra ʼElyón en el desierto
18 És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
Y en sus corazones tentaron a ʼEL. Pidieron comida según su deseo.
19 És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
Hablaron contra ʼElohim: ¿Puede ʼEL preparar una mesa en el desierto?
20 Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
Sí, Él golpeó la roca Y brotaron aguas y se desbordaron torrentes. ¿Puede Él dar también pan? ¿Proveerá carne para su pueblo?
21 Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
Por tanto, oyó Yavé y se indignó. Un fuego se encendió contra Jacob, Y una ira subió contra Israel,
22 Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
Por cuanto no creyeron en ʼElohim, Ni confiaron en su salvación.
23 És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
Sin embargo, mandó a las nubes desde arriba, Y abrió las puertas del cielo.
24 És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
Hizo llover sobre ellos maná para comer Y les dio alimento del cielo.
25 Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
Pan de ángeles comió el hombre. Les envió comida en abundancia.
26 Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
Sopló en el cielo el viento del este Y con su poder atrajo el viento del sur.
27 És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
Esparció sobre ellos carne como polvo, Criaturas aladas como la arena de los mares.
28 És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
Las soltó en medio del campamento alrededor de sus tiendas.
29 Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
Comieron y se hartaron, Y les cumplió su deseo.
30 Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
Antes que ellos saciaran su apetito, Cuando la comida estaba en sus bocas,
31 Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
Surgió contra ellos la ira divina Que mató a algunos de los fornidos de ellos Y sometió a los jóvenes escogidos de Israel.
32 Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
A pesar de eso, siguieron en pecado Y no dieron crédito a sus maravillas.
33 Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
Por tanto consumió sus días en vanidad, Y sus años en temor.
34 Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
Cuando los hería de muerte, Lo buscaban. Se arrepentían y con diligencia lo buscaban.
35 És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
Se acordaban que ʼElohim era su Roca, Y ʼEL, ʼElyón, su Redentor.
36 És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
Lo lisonjeaban con su boca Y le mentían con su lengua.
37 De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
Pues sus corazones no eran firmes hacia Él, Ni eran fieles a su Pacto.
38 Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
Pero Él por misericordia perdonó su iniquidad Y no los destruyó. Con frecuencia contuvo su ira Y no despertó todo su enojo.
39 Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
Recordó que no eran sino carne, Un soplo que pasa y no regresa.
40 Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
¡Cuán a menudo se rebelaron contra Él en el desierto Y lo contristaron en terreno no habitado!
41 És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
Vez tras vez tentaron a ʼEL. Irritaron al Santo de Israel.
42 Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
No se acordaron de su poder, Del día cuando los redimió del adversario:
43 Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
Cuando realizó en Egipto sus señales, Y sus maravillas en la tierra de Zoán.
44 És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
Cuando convirtió sus ríos en sangre, Y ellos no pudieron beber de sus manantiales.
45 Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
Cuando envió entre ellos enjambres de moscas que los devoraban Y ranas que los destruían.
46 Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
Cuando entregó a los saltamontes sus cosechas Y el fruto de su trabajo a la langosta.
47 Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
Él destruyó sus viñas con granizo Y sus sicómoros con escarcha.
48 Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
Él entregó al granizo sus vacadas Y a los rayos sus ganados.
49 Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
Envió sobre ellos su ardiente ira, Enojo, indignación y angustia, Una banda de mensajeros destructores.
50 Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
Él dispuso un camino para su ira Y no libró sus vidas de la muerte. Entregó sus vidas a la pestilencia
51 És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
E hirió a todos los primogénitos de Egipto, Las primicias de su virilidad en las tiendas de Cam.
52 Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
Pero dirigió a su pueblo como ovejas, Y como rebaño los guió por el desierto.
53 És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
Los condujo con seguridad para que no temieran, Pero el mar cubrió a sus enemigos.
54 És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
Los llevó hasta la frontera de su Tierra Santa, Al país montañoso que adquirió su mano derecha.
55 És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
Echó a las naciones de delante de ellos. Con medida [les] repartió las tierras de ellos en heredad, E hizo que las tribus de Israel vivieran en sus tiendas.
56 De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
Pero ellos tentaron y provocaron a ʼElyón ʼElohim Y no guardaron sus Testimonios.
57 Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
Regresaron y actuaron deslealmente como sus antepasados. Tal como sus antepasados, fueron desleales. Se desviaron como arco torcido.
58 Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
Lo provocaron con sus lugares altos Y despertaron su celo con sus imágenes de talla.
59 Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
Cuando ʼElohim oyó, se indignó Y aborreció a Israel en gran manera.
60 És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
Por lo cual abandonó el Tabernáculo de Silo, El Tabernáculo que estableció entre los hombres.
61 Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
Entregó su poder a la cautividad Y su resplandor en mano del adversario.
62 És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
Entregó también su pueblo a la espada Y se indignó contra su heredad.
63 Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
El fuego devoró a sus jóvenes, Y sus doncellas no tuvieron cantos nupciales.
64 Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
Sus sacerdotes cayeron a espada, Y sus viudas no hicieron lamentación.
65 Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
Pero entonces, como el que duerme, Como un valiente que se recupera del vino Despertó ʼAdonay
66 És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
E hirió a sus adversarios por detrás. Puso sobre ellos afrenta perpetua.
67 Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
Desechó la tienda de José Y no eligió a la tribu de Efraín,
68 Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
Sino escogió a la tribu de Judá Y la Montaña de Sion, que Él amó.
69 És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
Construyó en las alturas su Santuario Como la tierra que fundó para siempre.
70 És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
También escogió a David, su esclavo, Y lo tomó de los rebaños.
71 A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
Lo trajo de detrás de las ovejas que tenían crías Para que apacentara a Jacob su pueblo Y a Israel su heredad.
72 És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
Los pastoreó según la integridad de su corazón, Y los guió con la destreza de sus manos.

< Zsoltárok 78 >