Zsoltárok 78
1 Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
Maskil de Asaf. Escucha, pueblo mío, mi enseñanza; presta oído a las palabras de mis labios.
2 Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
Voy a abrir mi boca en un poema, y evocaré escondidas lecciones del pasado.
3 A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
Lo que hemos oído y aprendido, lo que nos han contado nuestros padres,
4 Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
no lo ocultaremos a sus hijos; relataremos a la generación venidera las glorias de Yahvé y su poderío, y las maravillas que Él hizo.
5 Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
Porque Él, habiendo dado testimonio a Jacob, y establecido una ley en Israel, mandó a nuestros padres enseñarlo a sus hijos,
6 Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
para que lo supiera la generación siguiente, y a su vez los hijos nacidos de esta lo narrasen a sus propios hijos;
7 Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
de suerte que pongan en Dios su confianza, no olvidando los beneficios de Yahvé y observando sus mandamientos;
8 Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
para que no vengan a ser como sus padres, una raza indócil y contumaz; generación que no tuvo el corazón sencillo ni el espíritu fiel a Dios.
9 Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
Los hijos de Efraím, muy diestros arqueros, volvieron las espaldas en el día de la batalla;
10 Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
no guardaron la alianza con Dios, rehusaron seguir su ley;
11 Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
olvidaron sus obras y las maravillas que hizo ante los ojos de ellos.
12 Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
A la vista de sus padres Él había hecho prodigios en el país de Egipto, en los campos de Tanis.
13 Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
Dividió el mar por medio, y los hizo pasar, sosteniendo las aguas como un muro.
14 Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
De día los guiaba con la nube y toda la noche con un resplandor de fuego.
15 Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
Hendió la roca en el desierto, y les dio de beber aguas copiosísimas.
16 Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
Sacó torrentes de la peña, hizo salir aguas como ríos.
17 Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
Mas ellos continuaron pecando contra Él, resistiendo al Altísimo en el yermo;
18 És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
tentaron a Dios en sus corazones, pidiendo comida según su antojo.
19 És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
Y hablando mal de Dios, dijeron: “¿Podrá Dios prepararnos una mesa en el desierto?
20 Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
Cierto es que hirió la peña, y brotaron aguas y corrieron torrentes; mas ¿podrá también dar pan y proveer de carne a su pueblo?”
21 Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
Yahvé lo oyó y se indignó; su fuego se encendió contra Jacob, y subió de punto su ira contra Israel,
22 Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
porque no creyeron a Dios, ni confiaron en su auxilio.
23 És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
Con todo, ordenó a las nubes en lo alto, abrió las puertas del cielo,
24 És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
y llovió sobre ellos maná para su sustento, dándoles trigo del cielo.
25 Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
Pan de fuertes comió el hombre, les envió comida hasta hartarlos.
26 Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
Después levantó el viento solano en el cielo, guio con su poder el ábrego,
27 És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
y llovió sobre ellos carne tanta como el polvo; aves volátiles como arena del mar
28 És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
cayeron en su campamento, en derredor de sus tiendas.
29 Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
Y comieron y se hartaron. Así Él les dio lo que habían deseado.
30 Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
Mas no bien satisfecho su apetito, y estando el manjar aún en su boca,
31 Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
se alzó contra ellos la ira de Dios, e hizo estragos entre los más fuertes, y abatió a la flor de Israel.
32 Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
Sin embargo, pecaron de nuevo, y no dieron crédito a sus milagros.
33 Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
Y Él consumió sus días en un soplo, y sus años con repentinas calamidades.
34 Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
Cuando les enviaba la muerte, entonces recurrían a Él, y volvían a convertirse a Dios,
35 És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
recordando que Dios era su roca, y el Altísimo su Libertador.
36 És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
Pero lo lisonjeaban con su boca, y con su lengua le mentían;
37 De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
su corazón no era sincero para con Él, y no permanecieron fieles a su alianza.
38 Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
Él, no obstante, en su misericordia, les perdonaba su culpa, y no los exterminaba. Muchas veces contuvo su ira, y no permitió que se desahogase toda su indignación,
39 Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
acordándose de que eran carne, un soplo que se va y no vuelve.
40 Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
¡Cuántas veces lo provocaron en el desierto; cuántas lo irritaron en aquella soledad!
41 És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
Y no cesaban de tentar a Dios, de afligir al Santo de Israel.
42 Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
No se acordaban ya de su mano, de aquel día en que los libertó del poder del opresor,
43 Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
cuando Él ostentó sus prodigios en Egipto, y sus maravillas en los campos de Tanis,
44 És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
trocando en sangre sus ríos y sus canales, para que no bebiesen;
45 Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
enviando contra ellos unos tábanos que los devoraban, y ranas que los infectaron;
46 Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
entregando sus cosechas a la oruga, y el fruto de su trabajo a la langosta;
47 Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
destruyendo con el granizo sus viñas, y con heladas sus higueras;
48 Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
librando a la peste sus manadas, y sus rebaños al contagio;
49 Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
desatando contra ellos el ardor de su ira, su indignación, el furor, el castigo: un tropel de ejecutores de calamidad;
50 Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
dando libre paso a su saña, y entregando a ellos mismos a la peste, sin perdonar sus propias vidas,
51 És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
y matando a todo primogénito en Egipto, las primicias del vigor en las tiendas de Cam.
52 Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
Ni recordaban cuando como ovejas sacó a los de su pueblo, y los guio como un rebaño por el desierto,
53 És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
y los condujo con seguridad y sin temor, mientras sepultaba a sus enemigos en el mar.
54 És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
Y los llevó a su tierra santa, a los montes que conquistó su diestra;
55 És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
expulsó ante ellos a los gentiles, en suertes repartió la heredad de estos, y en sus pabellones hizo habitar a las tribus de Israel.
56 De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
Pero ellos aun tentaron y provocaron al Dios Altísimo, y no guardaron sus mandamientos.
57 Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
Apostataron y fueron traidores, como sus padres; fallaron como un arco torcido.
58 Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
Lo movieron a ira con sus lugares altos, y con sus esculturas le excitaron los celos.
59 Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
Ardió con esto el furor de Dios; acerbamente apartó de sí a Israel,
60 És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
y abandonó el Tabernáculo de Silo, la morada que tenía entre los hombres.
61 Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
Abandonó al cautiverio su fortaleza, y su gloria en manos del adversario.
62 És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
Entregó su pueblo a la espada, y se irritó contra su herencia.
63 Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
El fuego devoró a sus jóvenes, y sus doncellas no fueron desposadas.
64 Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
A cuchillo cayeron sus sacerdotes, y sus viudas no los lloraron.
65 Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
El Señor despertó entonces como de un sueño -cual gigante adormecido por el vino-
66 És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
e hirió a los enemigos en la zaga, cubriéndolos de ignominia para siempre.
67 Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
Mas reprobó la tienda de José, y a la tribu de Efraím no la eligió,
68 Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
y prefirió a la tribu de Judá, el monte Sión, su predilecto.
69 És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
Y levantó, como cielo, su santuario, como la tierra, que fundó para siempre.
70 És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
Y escogió a su siervo David, sacándolo de entre los rebaños de ovejas;
71 A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
detrás de las que amamantaban lo llamó, para que apacentase a Jacob, su pueblo, y a Israel, su heredad.
72 És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
Y él los apacentó con sencillez de corazón, y los guio con la destreza de sus manos.
