Zsoltárok 78
1 Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
Чуј, народе мој, наук мој, пригни ухо своје к речима уста мојих.
2 Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
Отварам за причу уста своја, казаћу старе приповетке.
3 A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
Шта слушасмо и дознасмо, и што нам казиваше оци наши,
4 Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
Нећемо затајити од деце њихове, нараштају позном јавићемо славу Господњу и силу Његову и чудеса која је учинио.
5 Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
Сведочанство подиже у Јакову, и у Израиљу постави закон, који даде оцима нашим да га предаду деци својој;
6 Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
Да би знао потоњи нараштај, деца која ће се родити, па и они да би казивали својој деци.
7 Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
Да полажу на Бога надање своје, и не заборављају дела Божијих, и заповести Његове да држе;
8 Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
И да не буду као оци њихови, род неваљао и упоран, род који не беше чврст срцем својим, нити веран Богу духом својим.
9 Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
Синови Јефремови наоружани, који стрељају из лука, вратише се натраг, кад беше бој.
10 Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
Не сачуваше завет Божји, и по закону Његовом не хтеше ходити.
11 Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
Заборавише дела Његова, и чудеса, која им је показао,
12 Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
Како пред очима њиховим учини чудеса у земљи мисирској, на пољу Соану;
13 Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
Раздвоји море, и проведе их, од воде начини зид;
14 Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
И води их дању облаком, и сву ноћ светлим огњем;
15 Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
Раскида стене у пустињи, и поји их као из велике бездане;
16 Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
Изводи потоке из камена, и води воду рекама.
17 Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
Али они још једнако грешише Њему, и гневише Вишњег у пустињи.
18 És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
И кушаше Бога у срцу свом, иштући јела по вољи својој,
19 És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
И викаше на Бога, и рекоше: "Може ли Бог зготовити трпезу у пустињи?"
20 Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
Ево! Он удари у камен, и потече вода, и реке устадоше; може ли и хлеба дати? Хоће ли и меса поставити народу свом?
21 Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
Господ чу и разљути се, и огањ се разгоре на Јакова, и гнев се подиже на Израиља.
22 Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
Јер не вероваше Богу и не уздаше се у помоћ Његову.
23 És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
Тада заповеди облацима одозго, и отвори врата небеска,
24 És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
И пусти, те им подажде мана за јело, и хлеб небески даде им.
25 Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
Хлеб анђеоски јеђаше човек; посла им јела до ситости.
26 Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
Пусти небом устоку, и наведе силом својом југ;
27 És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
И као прахом засу их месом, и као песком морским птицама крилатим;
28 És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
Побаца их сред логора њиховог, око шатора њихових.
29 Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
И наједоше се и даде им шта су желели.
30 Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
Али их још и не прође жеља, још беше јело у устима њиховим,
31 Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
Гнев се Божји подиже на њих и помори најјаче међу њима, и младиће у Израиљу поби.
32 Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
Преко свега тога још грешише, и не вероваше чудесима Његовим.
33 Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
И пусти, те дани њихови пролазише узалуд, и године њихове у страху.
34 Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
Кад их убијаше, онда притецаху к Њему, и обраћаху се и искаху Бога;
35 És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
И помињаху да је Бог одбрана њихова, и Вишњи Избавитељ њихов.
36 És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
Ласкаху Му устима својим, и језиком својим лагаху Му.
37 De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
А срце њихово не беше Њему верно, и не беху тврди у завету Његовом.
38 Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
Али Он беше милостив, и покриваше грех, и не помори их, често заустављаше гнев свој, и не подизаше све јарости своје.
39 Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
Опомињаше се да су тело, ветар, који пролази и не враћа се.
40 Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
Колико Га пута расрдише у пустињи, и увредише у земљи где се не живи!
41 És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
Све наново кушаше Бога, и Свеца Израиљевог дражише.
42 Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
Не сећаше се руке Његове и дана, у који их избави из невоље,
43 Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
У који учини у Мисиру знаке своје и чудеса своја на пољу Соану;
44 És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
И проврже у крв реке њихове и потоке њихове, да не могоше пити.
45 Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
Посла на њих бубине да их кољу, и жабе да их море.
46 Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
Летину њихову даде црву, и муку њихову скакавцима.
47 Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
Винограде њихове поби градом, и смокве њихове сланом.
48 Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
Граду предаде стоку њихову, и стада њихова муњи.
49 Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
Посла на њих огњени гнев свој, јарост, срдњу и мржњу, чету злих анђела.
50 Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
Равни стазу гневу свом, не чува душе њихове од смрти, и живот њихов предаде помору.
51 És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
Поби све првенце у Мисиру, први пород по колибама Хамовим.
52 Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
И поведе народ свој као овце, и води их као стадо преко пустиње.
53 És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
Води их поуздано, и они се не бојаше, а непријатеље њихове затрпа море.
54 És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
И доведе их на место светиње своје, на ову гору, коју задоби десница Његова.
55 És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
Одагна испред лица њиховог народе; жребом раздели њихово достојање, и по шаторима њиховим насели колена Израиљева.
56 De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
Али они кушаше и срдише Бога Вишњег и уредбе Његове не сачуваше.
57 Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
Одусташе и одвргоше се, као и оци њихови, слагаше као рђав лук.
58 Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
Увредише Га висинама својим, и идолима својим раздражише Га.
59 Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
Бог чу и разгневи се и расрди се на Израиља веома.
60 És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
Остави насеље своје у Силому, шатор, у коме живљаше с људима.
61 Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
И оправи у ропство славу своју и красоту своју у руке непријатељеве.
62 És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
И предаде мачу народ свој, и на достојање своје запламте се.
63 Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
Младиће његове једе огањ, и девојкама његовим не певаше сватовских песама;
64 Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
Свештеници његови падаше од мача, и удовице његове не плакаше.
65 Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
Најпосле, као иза сна пробуди се Господ, прену се као јунак кад се напије вина.
66 És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
И поби непријатеље своје с леђа, вечној срамоти предаде их.
67 Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
И не хте шатор Јосифов, и колено Јефремово не изабра.
68 Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
Него изабра колено Јудино, гору Сион, која Му омиле.
69 És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
И сагради светињу своју као горње своје станове, и као земљу утврди је довека.
70 És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
И изабра Давида, слугу свог, и узе га од торова овчијих,
71 A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
И од дојилица доведе га да пасе народ Његов, Јакова, и наследство Његово, Израиља.
72 És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
И он их пасе чистим срцем, и води их мудрим рукама.
