Zsoltárok 78
1 Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
Ein song til lærdom av Asaf. Lyd, mitt folk, på læra mi, legg øyra til det munnen min talar!
2 Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
Eg vil opna min munn med fyndord, eg vil lata gåtor frå gamall tid strøyma ut.
3 A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
Det me hev høyrt og veit, og det våre feder hev fortalt oss,
4 Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
det vil me ikkje dylja for deira born, men fortelja Herrens pris for den komande ætti, og hans styrke og hans under, som han hev gjort.
5 Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
Han hev sett upp eit vitnemål i Jakob, og ei lov hev han lagt i Israel, som han baud våre feder, til å kunngjera deim for borni,
6 Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
so den komande ætti, dei born som skulde verta fødde, kunde kjenna deim, at dei kunde koma fram og fortelja um deim til sine born,
7 Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
og setja si von til Gud, og ikkje gløyma Guds verk, men taka vare på hans bodord,
8 Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
og ikkje vera som deira feder, ei tver og tråssug ætt, ei ætt som ikkje gjorde sitt hjarta fast, og som i si ånd ikkje var trufast mot Gud.
9 Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
Efraims born, dei væpna bogeskyttarar, dei snudde på stridsdagen.
10 Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
Dei heldt ikkje Guds pakt og vilde ikkje ferdast i hans lov.
11 Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
Og dei gløymde hans storverk og hans under som han hadde synt deim.
12 Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
For deira feder hadde han gjort under i Egyptarlandet på Soans mark.
13 Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
Han kløyvde havet og let deim ganga igjenom, og let vatnet standa som ein haug.
14 Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
Og han leidde deim med skyi um dagen, og heile natti ved elds ljos.
15 Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
Han kløyvde berg i øydemarki og let deim drikka som av store vatsdjup.
16 Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
Og han let bekkjer koma or fjellet og fekk vatn til å renna ned som elvar.
17 Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
Men dei heldt endå på og synda imot honom, og var tråssuge mot den Høgste i øydemarki.
18 És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
Og dei freista Gud i sitt hjarta, so dei kravde mat for si lyst.
19 És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
Og dei tala imot Gud, dei sagde: «Kann vel Gud duka bord i øydemarki?
20 Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
Sjå, han slo i berg, so vatn rann ut, og bekkjer fløymde. Tru han og kann gjeva brød, eller koma med kjøt til sitt folk?»
21 Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
Difor, då Herren høyrde det, vart han harm, og eld loga upp mot Jakob, og vreide reiste seg mot Israel;
22 Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
for dei trudde ikkje på Gud og leit ikkje på hans frelsa.
23 És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
Og han gav skyerne ovantil, og himmelportarne let han upp.
24 És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
Og han let manna regna yver deim til føda, og himmelkorn gav han deim.
25 Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
Englebrød fekk menneskje eta, nista sende han deim til mette.
26 Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
Han let austanvinden fara ut i himmelen, og han førde sunnanvinden fram ved si magt.
27 És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
Og han let kjøt regna yver deim som dust, og fljugande fuglar som havsens sand,
28 És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
og han let deim falla ned midt i deira læger, kringum deira bustader.
29 Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
Og dei åt og vart ovleg mette, og det dei hadde hug på, let han deim få.
30 Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
Dei var ikkje komne burt frå si lyst, endå hadde dei maten i munnen,
31 Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
då steig Guds vreide upp imot deim, og han drap deira sterke menner hjå deim, og Israels ungdomar slo han ned.
32 Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
Med alt dette synda dei endå, og dei trudde ikkje på hans under.
33 Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
Og han let deira dagar kverva i fåfengd, og deira år i rædsla.
34 Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
Når han slo deim ned, då spurde dei etter honom, og vende um og søkte Gud,
35 És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
og kom i hug at Gud var deira berg og den høgste Gud var deira atterløysar.
36 És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
Men dei gjølte for honom med sin munn, og laug for honom med si tunga.
37 De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
Og deira hjarta hekk ikkje fast ved honom, og dei var ikkje true mot hans pakt.
38 Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
Men han er miskunnsam, han forlet skuld og tyner ikkje, og mange gonger let han sin vreide venda um, og han vakte ikkje heile sin harm.
39 Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
Og han kom i hug at dei var kjøt, ein andepust som kverv og ikkje kjem att.
40 Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
Kor ofte dei tråssa honom i øydemarki og gjorde honom sorg i audni!
41 És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
Og dei freista atter Gud og krenkte Israels Heilage.
42 Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
Dei kom ikkje handi hans i hug, eller den dagen då han fria deim frå fienden,
43 Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
då han gjorde sine teikn i Egyptarland, og sine undergjerningar på Soans mark.
44 És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
Og han gjorde deira elvar til blod, og sine rennande vatn kunde dei ikkje drikka.
45 Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
Han sende imot deim flugesvermar som åt deim upp, og froskar som tynte deim.
46 Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
Og han gav deira grøda til gnagaren og deira arbeid til grashoppen.
47 Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
Han slo deira vintre ned med hagl og deira morbærtre med haglsteinar.
48 Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
Og han gav deira fe til haglet og deira hjorder til eldingarne.
49 Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
Han sende på deim sin brennande vreide, sinne og harm og trengsla, ei sending av uferds-englar.
50 Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
Han braut veg for sin vreide, han sparde ikkje deira sjæl for dauden, og deira liv gav han til sotti.
51 És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
Og han slo alle fyrstefødde i Egyptarland, fyrstegrøda av dei sterke i Khams tjeld.
52 Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
Og han let sitt folk fara av stad som sauer, og førde deim som ei hjord i øydemarki.
53 És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
Og han leidde deim trygt, og dei ræddast ikkje, men havet løynde deira fiendar.
54 És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
Og han førde deim til sitt heilage landmerke, det fjell som hans høgre hand hadde vunne.
55 És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
Og han dreiv ut heidningar for deim, og let deira land falla til deim som arv, og let Israels ætter bu i deira tjeld.
56 De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
Men dei freista Gud, den Høgste, og tråssa honom, og hans vitnemål agta dei ikkje på.
57 Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
Og dei veik av og var utrugne som deira feder, dei vende um som ein veik boge.
58 Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
Dei harma honom med sine haugar og eggja honom med sine avgudar.
59 Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
Gud høyrde det og vart vreid, og han vart svært leid av Israel.
60 És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
Og han gjekk burt frå sin bustad i Silo, det tjeld han hadde slege upp millom menneskje.
61 Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
Og han let sin styrke verta førd burt som fange, og gav si æra i fiendehand.
62 És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
Og han gav sitt folk til sverdet, og på sin arv harmast han.
63 Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
Eld åt deira unge menner, og deira møyar fekk ingen bruresong.
64 Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
Deira prestar fall for sverdet, og deira enkjor fekk ikkje syrgja
65 Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
Då vakna Herren som ein sovande, som ei kjempa frå rus av vin.
66 És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
Og han slo sine fiendar attende, og han førde yver deim æveleg skam.
67 Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
Og han støytte burt Josefs tjeld, og Efraims ætt valde han ikkje ut.
68 Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
Men han valde Judas ætt, Sions fjell som han elska.
69 És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
Og han bygde sin heilagdom som høge fjell, liksom jordi som han hev grunnfest til æveleg tid.
70 És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
Og han valde ut David, sin tenar, og tok honom frå sauegrindarne.
71 A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
Han førde honom frå lambsauerne som han fylgde, til å gjæta Jakob, sitt folk, og Israel, sin arv.
72 És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
Og han gjætte deim etter sitt ærlege hjarta, og med si kloke hand leidde han deim.
