Zsoltárok 78
1 Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
He Makiri na Ahapa. Kia anga mai te taringa, e toku iwi, ki taku ture: tahuri mai o koutou taringa ki nga kupu a toku mangai.
2 Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
Ka puaki te kupu whakarite i toku mangai, ka korerotia e ahau nga mea ngaro onamata:
3 A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
I rongo nei, i matau nei tatou, i korero ai hoki o tatou matua ki a tatou.
4 Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
E kore e huna e matou i a ratou tamariki: me whakaatu ki to muri whakatupuranga nga whakamoemiti ki a Ihowa, me tona kaha, me ana mahi whakamiharo i mea ai ia.
5 Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
Kua pumau hoki i a ia he whakaaturanga i roto i a Hakopa, kua takoto he ture i roto i a Iharaira: a whakahaua mai ana e ia o tatou tupuna, kia whakaakona ki a ratou tamariki.
6 Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
Kia matauria ai e to muri whakatupuranga, e nga tamariki e whanau, e ara ake a mua: mo ta ratou whakaatu ki a ratou tamariki.
7 Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
Kia u ai ta ratou tumanako ki te Atua, kei wareware hoki ki nga mahi a te Atua: engari kia mau ki ana whakahau.
8 Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
Kei rite hoki ki o ratou tupuna, ki te whakatupuranga whakakeke, tutu, ki te whakatupuranga kihai nei i whakatikatika i to ratou ngakau, kihai hoki i u to ratou wairua ki te Atua.
9 Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
He hunga mau patu nga tama a Eparaima, he hunga hapai kopere, heoi tahuri ana ratou i te ra o te tatauranga.
10 Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
Kihai i puritia e ratou te kawenata a te Atua; kihai ano i pai ki te haere i tana ture;
11 Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
Heoi, kua wareware ki ana mahi, me ana mea whakamiharo i whakakitea e ia ki a ratou.
12 Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
He mea whakamiharo ana mahi i te aroaro o o ratou tupuna, i te whenua o Ihipa, i te parae o Toana.
13 Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
Tapahia ana e ia te moana, a meinga ana ratou kia whiti: tu ake i a ia nga wai ano he puranga.
14 Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
He mea arahi ratou e ia i te awatea ki te kapua: i te roa hoki o te po ki te marama o te ahi.
15 Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
I wahia e ia nga kohatu i te koraha; a me te mea no nga rire nui tana wai hei inu ma ratou.
16 Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
Puta mai ana i a ia he awa i roto i te kamaka: meinga ana nga wai kia heke, ano he waipuke.
17 Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
Heoi ka hara ano ratou ki a ia: whakatoi ana ki te Runga Rawa i te koraha.
18 És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
Na kei te whakamatautau to ratou ngakau i te Atua, kei te inoi kai ma to ratou hiahia.
19 És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
I korero kino ano ratou ki te Atua, i mea; E ahei ranei i te Atua te taka he tepu ki te koraha?
20 Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
Nana, ko tana patunga i te kohatu, ka pakaru mai te wai, a puke ana nga awa: e taea ano ranei e ia te homai taro, e pae ranei i a ia he kikokiko ma tana iwi?
21 Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
Na ko te rongonga o Ihowa, na ka riri: a toro ana te kapura ki a Hakopa, puta ake ana te riri ki a Iharaira;
22 Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
Mo ratou kihai i whakapono ki te Atua, kihai ano i whakawhirinaki ki tana whakaoranga.
23 És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
Nana nei hoki i whakahau nga kapua i runga, i whakatuwhera nga tatau o te rangi.
24 És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
A whakauaina iho te mana ki runga ki a ratou hei kai; homai ana hoki e ia te witi o te rangi ma ratou.
25 Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
Kai ana te tangata i ta te anahera kai: i tukua e ia he kai ma ratou, a makona noa.
26 Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
I whakaohokia e ia te marangai i te rangi: i takina ano te tonga e tona kaha.
27 És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
A whakauaina iho e ia te kikokiko ki a ratou ano he puehu; he manu whai pakau ano he one no te moana.
28 És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
A whakangahorotia iho e ia ki waenganui i to ratou puni: ki o ratou nohoanga a tawhio noa.
29 Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
Na kai ana ratou, tino makona; i tukua hoki e ia ki a ratou ta ratou i hiahia ai:
30 Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
Kihai ratou i ngaruru ki ta ratou i hiahia ai; a i roto tonu ta ratou kai i o ratou mangai,
31 Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
Na ka pa te riri o te Atua ki a ratou, a patua iho e ia te hunga tetere o ratou; piko ana i a ia nga taitamariki o Iharaira.
32 Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
Ahakoa pa katoa tenei, i hara ano ratou, kihai ano i whakapono ki ana mahi whakamiharo.
33 Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
I whakapaua ai e ia o ratou ra ki te horihori, o ratou tau ki te potatutatu.
34 Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
Ka patua ratou e ia, na, ka rapu ratou i a ia, a ka hoki, ka ui wawe ki te Atua.
35 És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
Ka mahara hoki ko te Atua to ratou kohatu, ko te Atua, ko te Runga Rawa, to ratou kaihoko.
36 És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
Otiia kei te patipati o ratou mangai ki a ia, a teka ana o ratou arero ki a ia.
37 De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
Kihai hoki to ratou ngakau i tika ki a ia; kihai ano ratou i u ki tana kawenata.
38 Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
Ko tana ia, he aroha; hipokina ana e ia te he, kihai ano i whakangaro: ae ra, he maha ana whakahokinga iho i tona riri, a kihai i oho katoa tona riri.
39 Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
I mahara hoki ia he kikokiko nei ratou: he hau e pahure atu ana, a e kore e hoki mai.
40 Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
Ano te tini o a ratou whakatoinga i a ia i te koraha, o a ratou whakapouritanga i a ia i te tahora!
41 És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
Hoki whakamuri ana ratou, whakamatautau ana i te Atua: whakatoia ana e ratou te Mea Tapu o Iharaira.
42 Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
Kihai ratou i mahara ki tona ringa, ki te ra i whakaorangia ai ratou e ia i te hoariri;
43 Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
Ki tana meatanga i ana tohu ki Ihipa, i ana merekara ki te parae o Toana;
44 És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
I puta ke ai i a ia o ratou awa hei toto, me o ratou manga wai, te inu ai ratou.
45 Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
I tonoa ai e ia he huihuinga namu ki a ratou, a pau iho ratou; he poroka, i huna ai ratou.
46 Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
A hoatu ana e ia o ratou hua ki te moka; me to ratou mauiui ki te mawhitiwhiti.
47 Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
Whakamatea ana e ia a ratou waina ki te whatu, a ratou rakau hikamora ki te haupapa.
48 Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
Tukua ana e ia a ratou kararehe ma te whatu, a ratou kahui ma nga uira.
49 Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
I tukua whakareretia e ia ki a ratou tona riri, aritarita, weriweri, me te raruraru; he whakaeke na nga anahera kino.
50 Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
A whakatikaia ana e ia he ara mo tona riri; kihai i tohungia to ratou wairua kei mate: otiia tukua ana e ia to ratou ora ki te mate uruta.
51 És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
Na patua iho e ia nga matamua i Ihipa, te muanga o to ratou kaha i nga teneti o Hama.
52 Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
Otira arahina ana e ia ana ake tangata ano he hipi; whakahaerea ana ratou e ia i te koraha ano he kahui.
53 És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
Na ka arahina marietia ratou e ia, te wehi ratou: ko o ratou hoariri ia taupokina iho e te moana.
54 És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
Na ka kawea ratou e ia ki te rohe o tona wahi tapu, ki tenei maunga, i hokona nei e tona matau.
55 És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
Peia ana e ia nga tauiwi i to ratou aroaro: a wehea ana e ia he kainga mo ratou ki te aho, whakanohoia iho nga hapu o Iharaira ki o ratou teneti.
56 De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
Heoi ka whakamatauria, ka whakatoia e ratou te Atua, te Runga Rawa; kihai hoki i mau ki ana whakaaturanga;
57 Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
A hoki whakamuri ana, mahi hianga ana, pera ana me o ratou matua: parori ke ana ratou, he pera me te kopere tinihanga.
58 Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
Na ko o ratou wahi tiketike hei whakapataritari i a ia; ko o ratou whakapakoko hei mea i a ia kia hae.
59 Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
I te rongonga o te Atua, ka riri, ka tino whakarihariha hoki ki a Iharaira.
60 És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
A mahue ake i a ia te tapenakara a Hiro, te teneti i whakaturia e ia ki waenganui i nga tangata;
61 Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
A tukua ana e ia tona kaha hei whakarau, tona kororia ki te ringa o te hoariri.
62 És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
I tukua atu ano e ia tana iwi ma te hoari; a i riri ki tona kainga tupu.
63 Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
Pau ake a ratou taitama i te ahi; kihai ano a ratou kotiro i marenatia.
64 Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
I hinga o ratou tohunga i te hoari; kihai hoki i tangi a ratou pouaru.
65 Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
Na ka maranga te Ariki ano ko tetahi i te moe, me te tangata kaha e hamama ana i te waina.
66 És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
A patua iho e ia a muri o ona hoariri, meinga ana ratou e ia hei taunutanga mo ake tonu atu.
67 Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
I whakakahore ano ia ki te teneti a Hohepa: a kihai i whiriwhiri i te hapu o Eparaima;
68 Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
Heoi ko te hapu o Hura tana i whiriwhiri ai, ko Maunga Hiona tana i aroha ai.
69 És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
A whakaturia ana e ia tona wahi tapu kia pera me nga wahi teitei; me te whenua i whakapumautia e ia mo ake tonu atu.
70 És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
I whiriwhiria ano e ia a Rawiri, tana pononga: he mea tango nana i nga kainga hipi:
71 A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
Mauria ana mai e ia i te whai i nga hipi whaereere, hei whangai i a Hakopa, i tana iwi, i a Iharaira hoki, i tona kainga tupu.
72 És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
A rite tonu ki te tapatahi o tona ngakau tana whangai i a ratou: he arahi mohio hoki ta tona ringa i a ratou.
