Zsoltárok 78
1 Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
Psalmus. Intellectus Asaph. Attendite popule meus legem meam: inclinate aurem vestram in verba oris mei.
2 Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
Aperiam in parabolis os meum: loquar propositiones ab initio.
3 A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
Quanta audivimus et cognovimus ea: et patres nostri narraverunt nobis.
4 Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
Non sunt occultata a filiis eorum, in generatione altera. Narrantes laudes Domini, et virtutes eius, et mirabilia eius quae fecit.
5 Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
Et suscitavit testimonium in Iacob: et legem posuit in Israel. Quanta mandavit patribus nostris nota facere ea filiis suis:
6 Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
ut cognoscat generatio altera. Filii qui nascentur, et exurgent, et narrabunt filiis suis,
7 Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
Ut ponant in Deo spem suam, et non obliviscantur operum Dei: et mandata eius exquirant.
8 Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
Ne fiant sicut patres eorum: generatio prava et exasperans. Generatio, quae non direxit cor suum: et non est creditus cum Deo spiritus eius.
9 Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
Filii Ephrem intendentes et mittentes arcum: conversi sunt in die belli.
10 Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
Non custodierunt testamentum Dei, et in lege eius noluerunt ambulare.
11 Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
Et obliti sunt benefactorum eius, et mirabilium eius quae ostendit eis.
12 Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
Coram patribus eorum fecit mirabilia in terra Aegypti, in campo Taneos.
13 Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
Interrupit mare, et perduxit eos: et statuit aquas quasi in utre.
14 Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
Et deduxit eos in nube diei: et tota nocte in illuminatione ignis.
15 Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
Interrupit petram in eremo: et adaquavit eos velut in abysso multa.
16 Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
Et eduxit aquam de petra: et deduxit tamquam flumina aquas.
17 Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
Et apposuerunt adhuc peccare ei: in iram excitaverunt Excelsum in inaquoso.
18 És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
Et tentaverunt Deum in cordibus suis: ut peterent escas animabus suis.
19 És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
Et male locuti sunt de Deo: dixerunt: Numquid poterit Deus parare mensam in deserto?
20 Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
Quoniam percussit petram, et fluxerunt aquae, et torrentes inundaverunt. Numquid et panem poterit dare, aut parare mensam populo suo?
21 Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
Ideo audivit Dominus, et distulit: et ignis accensus est in Iacob, et ira ascendit in Israel:
22 Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
Quia non crediderunt in Deo, nec speraverunt in salutari eius:
23 És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
Et mandavit nubibus desuper, et ianuas caeli aperuit.
24 És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
Et pluit illis manna ad manducandum, et panem caeli dedit eis.
25 Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
Panem angelorum manducavit homo: cibaria misit eis in abundantia.
26 Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
Transtulit Austrum de caelo: et induxit in virtute sua Africum.
27 És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
Et pluit super eos sicut pulverem carnes, et sicut arenam maris volatilia pennata.
28 És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
Et ceciderunt in medio castrorum eorum: circa tabernacula eorum.
29 Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
Et manducaverunt et saturati sunt nimis, et desiderium eorum attulit eis:
30 Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
non sunt fraudati a desiderio suo. Adhuc escae eorum erant in ore ipsorum,
31 Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
et ira Dei ascendit super eos. Et occidit pingues eorum, et electos Israel impedivit.
32 Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
In omnibus his peccaverunt adhuc: et non crediderunt in mirabilibus eius.
33 Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
Et defecerunt in vanitate dies eorum: et anni eorum cum festinatione.
34 Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
Cum occideret eos, quaerebant eum: et revertebantur, et diluculo veniebant ad eum.
35 És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
Et rememorati sunt quia Deus adiutor est eorum: et Deus excelsus redemptor eorum est.
36 És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
Et dilexerunt eum in ore suo, et lingua sua mentiti sunt ei:
37 De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
Cor autem eorum non erat rectum cum eo: nec fideles habiti sunt in testamento eius.
38 Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
Ipse autem est misericors, et propitius fiet peccatis eorum: et non disperdet eos. Et abundavit ut averteret iram suam: et non accendit omnem iram suam:
39 Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
Et recordatus est quia caro sunt: spiritus vadens, et non rediens.
40 Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
Quoties exacerbaverunt eum in deserto, in iram concitaverunt eum in inaquoso?
41 És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
Et conversi sunt, et tentaverunt Deum: et sanctum Israel exacerbaverunt.
42 Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
Non sunt recordati manus eius, die qua redemit eos de manu tribulantis,
43 Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
Sicut posuit in Aegypto signa sua, et prodigia sua in campo Taneos.
44 És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
Et convertit in sanguinem flumina eorum, et imbres eorum, ne biberent.
45 Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
Misit in eos cynomyiam, et comedit eos: et ranam, et disperdidit eos.
46 Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
Et dedit aerugini fructus eorum: et labores eorum locustae.
47 Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
Et occidit in grandine vineas eorum: et moros eorum in pruina.
48 Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
Et tradidit grandini iumenta eorum: et possessionem eorum igni.
49 Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
Misit in eos iram indignationis suae: indignationem, et iram, et tribulationem: immissiones per angelos malos.
50 Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
Viam fecit semitae irae suae, non pepercit a morte animabus eorum: et iumenta eorum in morte conclusit.
51 És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
Et percussit omne primogenitum in terra Aegypti: primitias omnis laboris eorum in tabernaculis Cham.
52 Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
Et abstulit sicut oves populum suum: et perduxit eos tamquam gregem in deserto.
53 És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
Et eduxit eos in spe, et non timuerunt: et inimicos eorum operuit mare.
54 És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
Et induxit eos in montem sanctificationis suae, montem, quem acquisivit dextera eius. Et eiecit a facie eorum Gentes: et sorte divisit eis terram in funiculo distributionis.
55 És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
Et habitare fecit in tabernaculis eorum tribus Israel.
56 De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
Et tentaverunt, et exacerbaverunt Deum excelsum: et testimonia eius non custodierunt.
57 Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
Et averterunt se, et non servaverunt pactum: quemadmodum patres eorum, conversi sunt in arcum pravum.
58 Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
In iram concitaverunt eum in collibus suis: et in sculptilibus suis ad aemulationem eum provocaverunt.
59 Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
Audivit Deus, et sprevit: et ad nihilum redegit valde Israel.
60 És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
Et repulit tabernaculum Silo, tabernaculum suum, ubi habitavit in hominibus.
61 Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
Et tradidit in captivitatem virtutem eorum: et pulchritudinem eorum in manus inimici.
62 És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
Et conclusit in gladio populum suum: et hereditatem suam sprevit.
63 Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
Iuvenes eorum comedit ignis: et virgines eorum non sunt lamentatae.
64 Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
Sacerdotes eorum in gladio ceciderunt: et viduae eorum non plorabantur.
65 Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
Et excitatus est tamquam dormiens Dominus, tamquam potens crapulatus a vino.
66 És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
Et percussit inimicos suos in posteriora: opprobrium sempiternum dedit illis.
67 Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
Et repulit tabernaculum Ioseph: et tribum Ephraim non elegit:
68 Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
Sed elegit tribum Iuda, montem Sion quem dilexit.
69 És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
Et aedificavit sicut unicornium sanctificium suum in terra, quam fundavit in saecula.
70 És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
Et elegit David servum suum, et sustulit eum de gregibus ovium: de post foetantes accepit eum.
71 A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
Pascere Iacob servum suum, et Israel hereditatem suam:
72 És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
Et pavit eos in innocentia cordis sui: et in intellectibus manuum suarum deduxit eos.
