< Zsoltárok 78 >
1 Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
アサフのマスキールの歌 わが民よ、わが教を聞き、わが口の言葉に耳を傾けよ。
2 Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
わたしは口を開いて、たとえを語り、いにしえからの、なぞを語ろう。
3 A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
これはわれらがさきに聞いて知ったこと、またわれらの先祖たちがわれらに語り伝えたことである。
4 Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
われらはこれを子孫に隠さず、主の光栄あるみわざと、その力と、主のなされたくすしきみわざとをきたるべき代に告げるであろう。
5 Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
主はあかしをヤコブのうちにたて、おきてをイスラエルのうちに定めて、その子孫に教うべきことをわれらの先祖たちに命じられた。
6 Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
これは次の代に生れる子孫がこれを知り、みずから起って、そのまた子孫にこれを伝え、
7 Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
彼らをして神に望みをおき、神のみわざを忘れず、その戒めを守らせるためである。
8 Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
またその先祖たちのようにかたくなで、そむく者のやからとなり、その心が定まりなく、その魂が神に忠実でないやからとならないためである。
9 Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
エフライムの人々は武装し、弓を携えたが、戦いの日に引き返した。
10 Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
彼らは神の契約を守らず、そのおきてにしたがって歩むことを拒み、
11 Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
神がなされた事と、彼らに示されたくすしきみわざとを忘れた。
12 Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
神はエジプトの地と、ゾアンの野でくすしきみわざを彼らの先祖たちの前に行われた。
13 Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
神は海を分けて彼らを通らせ、水を立たせて山のようにされた。
14 Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
昼は雲をもって彼らを導き、夜は、よもすがら火の光をもって彼らを導かれた。
15 Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
神は荒野で岩を裂き、淵から飲むように豊かに彼らに飲ませ、
16 Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
また岩から流れを引いて、川のように水を流れさせられた。
17 Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
ところが彼らはなお神にむかって罪をかさね、荒野でいと高き者にそむき、
18 És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
おのが欲のために食物を求めて、その心のうちに神を試みた。
19 És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
また彼らは神に逆らって言った、「神は荒野に宴を設けることができるだろうか。
20 Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
見よ、神が岩を打たれると、水はほとばしりいで、流れがあふれた。神はまたパンを与えることができるだろうか。民のために肉を備えることができるだろうか」と。
21 Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
それゆえ、主は聞いて憤られた。火はヤコブにむかって燃えあがり、怒りはイスラエルにむかって立ちのぼった。
22 Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
これは彼らが神を信ぜず、その救の力を信用しなかったからである。
23 És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
しかし神は上なる大空に命じて天の戸を開き、
24 És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
彼らの上にマナを降らせて食べさせ、天の穀物を彼らに与えられた。
25 Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
人は天使のパンを食べた。神は彼らに食物をおくって飽き足らせられた。
26 Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
神は天に東風を吹かせ、み力をもって南風を導かれた。
27 És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
神は彼らの上に肉をちりのように降らせ、翼ある鳥を海の砂のように降らせて、
28 És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
その宿営のなか、そのすまいのまわりに落された。
29 Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
こうして彼らは食べて、飽き足ることができた。神が彼らにその望んだものを与えられたからである。
30 Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
ところが彼らがまだその欲を離れず、食物がなお口の中にあるうちに、
31 Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
神の怒りが彼らにむかって立ちのぼり、彼らのうちの最も強い者を殺し、イスラエルのうちのえり抜きの者を打ち倒された。
32 Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
すべてこれらの事があったにもかかわらず、彼らはなお罪を犯し、そのくすしきみわざを信じなかった。
33 Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
それゆえ神は彼らの日を息のように消えさせ、彼らの年を恐れをもって過ごさせられた。
34 Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
神が彼らを殺されたとき、彼らは神をたずね、悔いて神を熱心に求めた。
35 És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
こうして彼らは、神は彼らの岩、いと高き神は彼らのあがないぬしであることを思い出した。
36 És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
しかし彼らはその口をもって神にへつらい、その舌をもって神に偽りを言った。
37 De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
彼らの心は神にむかって堅実でなく、神の契約に真実でなかった。
38 Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
しかし神はあわれみに富まれるので、彼らの不義をゆるして滅ぼさず、しばしばその怒りをおさえて、その憤りをことごとくふり起されなかった。
39 Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
また神は、彼らがただ肉であって、過ぎ去れば再び帰りこぬ風であることを思い出された。
40 Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
幾たび彼らは野で神にそむき、荒野で神を悲しませたことであろうか。
41 És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
彼らはかさねがさね神を試み、イスラエルの聖者を怒らせた。
42 Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
彼らは神の力をも、神が彼らをあだからあがなわれた日をも思い出さなかった。
43 Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
神はエジプトでもろもろのしるしをおこない、ゾアンの野でもろもろの奇跡をおこない、
44 És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
彼らの川を血に変らせて、その流れを飲むことができないようにされた。
45 Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
神ははえの群れを彼らのうちに送って彼らを食わせ、かえるを送って彼らを滅ぼされた。
46 Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
また神は彼らの作物を青虫にわたし、彼らの勤労の実をいなごにわたされた。
47 Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
神はひょうをもって彼らのぶどうの木を枯らし、霜をもって彼らのいちじく桑の木を枯らされた。
48 Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
神は彼らの家畜をひょうにわたし、彼らの群れを燃えるいなずまにわたされた。
49 Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
神は彼らの上に激しい怒りと、憤りと、恨みと、悩みと、滅ぼす天使の群れとを放たれた。
50 Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
神はその怒りのために道を設け、彼らの魂を死から免れさせず、そのいのちを疫病にわたされた。
51 És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
神はエジプトですべてのういごを撃ち、ハムの天幕で彼らの力の初めの子を撃たれた。
52 Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
こうして神はおのれの民を羊のように引き出し、彼らを荒野で羊の群れのように導き、
53 És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
彼らを安らかに導かれたので彼らは恐れることがなかった。しかし海は彼らの敵をのみつくした。
54 És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
神は彼らをその聖地に伴い、その右の手をもって獲たこの山に伴いこられた。
55 És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
神は彼らの前からもろもろの国民を追い出し、その地を分けて嗣業とし、イスラエルの諸族を彼らの天幕に住まわせられた。
56 De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
しかし彼らはいと高き神を試み、これにそむいて、そのもろもろのあかしを守らず、
57 Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
そむき去って、先祖たちのように真実を失い、狂った弓のようにねじれた。
58 Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
彼らは高き所を設けて神を怒らせ、刻んだ像をもって神のねたみを起した。
59 Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
神は聞いて大いに怒り、イスラエルを全くしりぞけられた。
60 És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
神は人々のなかに設けた幕屋なるシロのすまいを捨て、
61 Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
その力をとりことならせ、その栄光をあだの手にわたされた。
62 És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
神はその民をつるぎにわたし、その嗣業にむかって大いなる怒りをもらされた。
63 Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
火は彼らの若者たちを焼きつくし、彼らのおとめたちは婚姻の歌を失い、
64 Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
彼らの祭司たちはつるぎによって倒れ、彼らのやもめたちは嘆き悲しむことさえしなかった。
65 Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
そのとき主は眠った者のさめたように、勇士が酒によって叫ぶように目をさまして、
66 És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
そのあだを撃ち退け、とこしえの恥を彼らに負わせられた。
67 Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
神はヨセフの天幕をしりぞけ、エフライムの部族を選ばず、
68 Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
ユダの部族を選び、神の愛するシオンの山を選ばれた。
69 És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
神はその聖所を高い天のように建て、とこしえに基を定められた地のように建てられた。
70 És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
神はそのしもべダビデを選んで、羊のおりから取り、
71 A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
乳を与える雌羊の番をするところからつれて来て、その民ヤコブ、その嗣業イスラエルの牧者とされた。
72 És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
こうして彼は直き心をもって彼らを牧し、巧みな手をもって彼らを導いた。