< Zsoltárok 78 >

1 Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
Þjóð mín, hlustaðu á kenningu mína. Gefðu gaum að því sem ég hef að segja.
2 Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
Nú ætla ég að rifja upp fyrir þér liðna atburði,
3 A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
frásagnir sem varðveist hafa frá kynslóð til kynslóðar.
4 Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
Ég birti ykkur sannleikann, svo að þið getið sagt börnum ykkar frá dásemdarverkum Drottins, öllum þeim undrum sem hann vann.
5 Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
Lögmál sitt gaf hann Ísrael og bauð forfeðrunum að kenna það börnum sínum
6 Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
sem síðan skyldu kenna það sínum afkomendum. Þannig skyldi lögmál hans berast frá einni kynslóðinni til annarrar.
7 Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
Því hefur sérhver kynslóð getað haldið lög Guðs, treyst honum og heyrt um hans dásemdarverk.
8 Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
Ný kynslóð skyldi ekki þurfa að fara að fordæmi feðra sinna sem voru þrjóskir, óhlýðnir og ótrúir og forhertu sig gegn Guði.
9 Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
Þótt íbúar Efraím væru alvopnaðir, þá flúðu þeir þegar að orustunni kom.
10 Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
Þannig rufu þeir sáttmálann við Guð og fóru sína eigin leið.
11 Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
Þeir gleymdu máttarverkum Drottins,
12 Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
sem hann hafði fyrir þá gert og forfeður þeirra í Egyptalandi,
13 Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
þegar hann klauf hafið og leiddi þá yfir þurrum fótum. Vatnið stóð eins og veggur til beggja handa!
14 Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
Að degi til leiddi hann þá með skýi, en eldstólpa um nætur.
15 Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
Hann rauf gat á klettinn í eyðimörkinni. Vatnið streymdi fram og þeir svöluðu þorsta sínum.
16 Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
Já, það flæddi frá klettinum, líkast rennandi á!
17 Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
Samt héldu þeir fast við þrjósku sína og syndguðu gegn hinum hæsta Guði.
18 És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
Þeir kvörtuðu og kveinuðu og heimtuðu annað að borða en það sem Guð gaf þeim.
19 És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
Þeir ásökuðu jafnvel sjálfan Guð og sögðu:
20 Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
„Hann gaf okkur vatn, en hvers vegna fáum við ekki brauð eða kjöt?!“
21 Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
Drottinn hlustaði og honum rann í skap, reiði hans upptendraðist gegn Ísrael.
22 Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
Enda treystu þeir honum ekki, né trúðu forsjá hans.
23 És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
Jafnvel þótt hann lyki upp himninum – eins og glugga! –
24 És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
og léti manna rigna niður.
25 Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
Já, þeir átu englabrauð! – og urðu mettir.
26 Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
Þá lét hann austanvind blása og stýrði vestanvindinum með krafti sínum.
27 És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
Og viti menn, fuglum rigndi af himni, – þeir voru eins og sandur á sjávarströnd!
28 És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
Af hans völdum féllu þeir til jarðar um allar tjaldbúðirnar.
29 Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
Og fólkið át nægju sína. Hann mettaði hungur þeirra.
30 Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
En varla höfðu þeir lokið matnum – fæðan var enn í munni þeirra,
31 Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
þá reiddist Drottinn þeim og lagði að velli æskumenn Ísraels.
32 Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
En þeir sáu sig ekki um hönd, en héldu áfram að syndga og vildu ekki trúa kraftaverkum Drottins.
33 Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
Þess vegna stytti hann ævi þeirra og sendi þeim miklar hörmungar.
34 Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
En þegar neyðin var stærst, tóku þeir að leita Guðs. Þeir iðruðust og snéru sér til hans.
35 És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
Þeir viðurkenndu að Guð er eini grundvöllur lífsins – að hinn hæsti Guð væri frelsari þeirra.
36 És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
En því miður fylgdu þeir honum aðeins í orði kveðnu, en ekki af heilum hug,
37 De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
hjarta þeirra var langt frá honum. Þeir stóðu ekki við orð sín.
38 Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
Samt var hann þeim miskunnsamur, fyrirgaf syndir þeirra og tortímdi þeim ekki. Margoft hélt hann aftur af reiði sinni.
39 Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
Hann minntist þess að þeir voru dauðlegir menn, eins og andblær sem kemur og fer.
40 Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
Já, oft risu þeir gegn Guði í eyðimörkinni og ollu honum vonbrigðum.
41 És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
Aftur og aftur sneru þeir við honum baki og freistuðu hans.
42 Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
Þeir gleymdu krafti hans og kærleika og hvernig hann hafði frelsað þá frá óvinum þeirra.
43 Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
Þeir gleymdu plágunum sem hann sendi Egyptum í Sóan
44 És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
þegar hann breytti fljótum þeirra í blóð, svo að enginn gat drukkið.
45 Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
Eða þegar hann fyllti landið af flugum og froskum!
46 Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
Lirfurnar spilltu uppskerunni og engispretturnar átu allt, hvort tveggja var frá honum komið.
47 Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
Hann eyddi vínviði þeirra með hagléli og mórberjatrjánum með frosti.
48 Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
Búpeningurinn hrundi niður í haganum, haglið rotaði hann og sauðirnir drápust í eldingum.
49 Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
Hann úthellti reiði sinni yfir þá, sendi þeim ógn og skelfingu. Hann leysti út sendiboða ógæfunnar – engla sem létu þá kenna á því!
50 Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
Hann gaf reiðinni lausan tauminn. Og ekki hlífði hann Egyptunum. Þeir fengu vænan skerf af plágum og sjúkdómum.
51 És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
Þá deyddi hann frumburði Egypta, efnilegan ungviðinn, sem vonirnar voru bundnar við.
52 Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
Sinn eigin lýð leiddi hann styrkri hendi gegnum eyðimörkina.
53 És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
Hann var skjól þeirra og vörn. Þeir þurftu ekkert að óttast, en hafið gleypti óvini þeirra.
54 És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
Hann greiddi för þeirra til fyrirheitna landsins, til hæðanna sem hann hafði skapað.
55 És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
Íbúum landsins stökkti hann á flótta en gaf þar ættkvíslum Ísraels erfðahlut og skjól.
56 De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
En þótt þeir nytu gæsku Guðs, risu þeir gegn hinum hæsta og fyrirlitu boðorð hans.
57 Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
Þeir sneru af leið og rufu trúnað rétt eins og feður þeirra. Eins og bogin ör misstu þeir marksins sem Guð hafði sett þeim.
58 Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
Þeir tóku aðra guði, reistu þeim ölturu og egndu Drottin á móti sér.
59 Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
Guð sá verk þeirra og reiddist – fékk viðbjóð á Ísrael.
60 És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
Hann yfirgaf helgidóm sinn í Síló, bústað sinn meðal manna.
61 Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
Örk sína lét hann falla í hendur óvinanna og vegsemd hans var óvirt af heiðingjum.
62 És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
Hann reiddist lýð sínum og lét hann falla fyrir sverði óvinanna.
63 Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
Æskumenn Ísraels fórust í eldi og ungu stúlkurnar upplifðu ekki sinn brúðkaupsdag.
64 Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
Prestunum var slátrað og ekkjur þeirra dóu áður en þær gátu harmað þá.
65 Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
Þá var sem Drottinn vaknaði af svefni, eins og hetja sem rís upp úr vímu,
66 És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
og hann gaf þeim vænt spark í bakhlutann og sendi þá burt með skömm, sömu leið og þeir komu.
67 Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
Hann hafnaði fjölskyldu Jósefs, ætt Efraíms,
68 Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
en kaus Júdaættkvísl og Síonfjall, sem hann elskar.
69 És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
Þar reisti hann musteri sitt – voldugt og traust rétt eins og himin og jörð.
70 És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
Hann kaus Davíð sem þjón sinn, tók hann frá sauðunum,
71 A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
úr smalamennskunni, til að verða leiðtogi og hirðir þjóðar sinnar.
72 És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
Og hann gætti hennar af öryggi og með hreinu hjarta.

< Zsoltárok 78 >