Zsoltárok 78
1 Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
Eine Unterweisung; von Asaph. Höre, mein Volk, meine Lehre, neiget eure Ohren zu den Reden meines Mundes!
2 Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
Ich will meinen Mund zu einem Spruche öffnen, will Rätsel vortragen aus alter Zeit,
3 A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
was wir gehört und gelernt und was unsre Väter uns erzählt haben.
4 Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
Es wurde ihren Söhnen nicht vorenthalten, sondern sie haben dem spätern Geschlecht den Ruhm des HERRN erzählt, seine Macht und seine Wunder, die er getan,
5 Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
nämlich, daß er ein Zeugnis aufstellte in Jakob und ein Gesetz gab in Israel, von welchem er unsern Vätern befahl, es ihren Kindern kundzutun,
6 Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
damit das spätere Geschlecht es wisse, die Kinder, die noch sollten geboren werden, und damit auch sie, wenn sie aufgewachsen wären, es ihren Kindern erzählten;
7 Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
daß diese auf Gott ihr Vertrauen setzten und nicht vergäßen die Taten Gottes und seine Gebote befolgten
8 Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
und nicht würden wie ihre Väter, ein abtrünniges und widerspenstiges Geschlecht, ein Geschlecht, das kein festes Herz hatte, und dessen Geist nicht treu war gegen Gott.
9 Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
Die Kinder Ephraims, geübte Bogenschützen, wandten um am Tage der Schlacht.
10 Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
Sie bewahrten den Bund Gottes nicht und wollten nicht nach seinem Gesetze wandeln.
11 Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
Und sie vergaßen seine Taten und seine Wunder, die er ihnen erzeigt.
12 Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
Vor ihren Vätern hatte er Wunder getan im Lande Ägypten, im Gefilde Zoan.
13 Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
Er spaltete das Meer und führte sie hindurch und türmte die Wasser auf wie einen Damm,
14 Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
und leitete sie bei Tag mit einer Wolke und während der ganzen Nacht mit einem hellen Feuer.
15 Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
Er spaltete Felsen in der Wüste und tränkte sie wie mit großen Fluten,
16 Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
und ließ Bäche aus dem Felsen hervorspringen und Wasser herabfließen in Strömen.
17 Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
Dennoch fuhren sie fort, wider ihn zu sündigen und den Höchsten zu erzürnen in der Wüste.
18 És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
Und sie versuchten Gott in ihrem Herzen, indem sie Speise forderten nach ihrem Gelüste.
19 És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
Und sie redeten wider Gott und sprachen: «Kann Gott einen Tisch bereiten in der Wüste?
20 Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
Siehe, er hat den Felsen geschlagen, daß Wasser flossen und Bäche sich ergossen. Kann er aber auch Brot geben? Wird er seinem Volke Fleisch verschaffen?»
21 Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
Darum, als der HERR das hörte, ward er entrüstet, und Feuer entbrannte wider Jakob, ja, Zorn stieg auf über Israel,
22 Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
weil sie Gott nicht glaubten und nicht auf seine Hilfe vertrauten.
23 És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
Und er gebot den Wolken droben und öffnete die Türen des Himmels;
24 És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
und er ließ Manna auf sie regnen zum Essen und gab ihnen Himmelskorn.
25 Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
Der Mensch aß Engelsbrot; er sandte ihnen Speise genug.
26 Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
Er erregte den Ostwind am Himmel und führte durch seine Kraft den Südwind herbei,
27 És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
ließ Fleisch auf sie regnen wie Staub und beschwingte Vögel wie Sand am Meer,
28 És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
und ließ sie fallen mitten in ihr Lager, rings um ihre Wohnung her.
29 Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
Da aßen sie und wurden allzu satt; was sie gewünscht hatten, gewährte er ihnen.
30 Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
Sie hatten sich ihres Gelüstes noch nicht entschlagen, und ihre Speise war noch in ihrem Munde,
31 Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
als der Zorn Gottes sich wider sie erhob und die Fetten unter ihnen erwürgte und die Jungmannschaft Israels darniederstürzte.
32 Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
Trotz alledem sündigten sie weiter und glaubten nicht an seine Wunder.
33 Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
Darum ließ er ihre Tage wie einen Hauch vergehen und ihre Jahre durch plötzlichen Untergang.
34 Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
Wenn er sie tötete, so suchten sie ihn und kehrten sich wieder zu Gott
35 És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
und dachten daran, daß Gott ihr Fels sei, und Gott, der Höchste, ihr Erlöser.
36 És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
Aber sie heuchelten ihm mit ihrem Munde und logen mit ihren Zungen;
37 De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
denn ihr Herz war nicht aufrichtig gegen ihn, und sie hielten nicht treu an seinem Bund.
38 Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
Er aber war barmherzig und vergab die Schuld und vertilgte sie nicht und hat oftmals seinen Zorn abgewandt und nicht allen seinen Grimm erweckt;
39 Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
denn er dachte daran, daß sie Fleisch seien, ein Wind, der hinfährt und nicht wiederkehrt.
40 Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
Wie oft empörten sie sich wider ihn in der Wüste und betrübten ihn in der Einöde!
41 És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
Und sie versuchten Gott immer wieder und kränkten den Heiligen Israels.
42 Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
Sie sind seiner Hand nicht eingedenk gewesen, des Tages, da er sie vom Feinde erlöste;
43 Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
da er seine Zeichen tat in Ägypten und seine Wunder im Gefilde Zoan;
44 És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
als er ihre Ströme in Blut verwandelte und ihre Bäche, so daß man nicht trinken konnte;
45 Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
da er Ungeziefer unter sie sandte, das sie fraß, und Frösche, die sie verderbten;
46 Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
da er den Fressern ihre Früchte gab und den Heuschrecken ihre Erzeugnisse;
47 Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
da er ihre Weinstöcke mit Hagel schlug und ihre Maulbeerbäume mit Schlossen
48 Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
und ihr Vieh dem Hagel preisgab und ihre Herden den Wetterstrahlen;
49 Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
da er gegen sie die Glut seines Zornes entsandte, Grimm und Ungnade und Drangsal, Scharen von Unglücksengeln;
50 Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
da er seinem Zorn den Lauf ließ, ihre Seele nicht vor dem Tod bewahrte, sondern ihr Leben der Pest preisgab;
51 És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
da er alle Erstgeburt in Ägypten schlug, die Erstlinge ihrer Kraft in den Hütten Hams.
52 Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
Und er ließ sein Volk ausziehen wie Schafe und leitete sie wie eine Herde in der Wüste
53 És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
und führte sie sicher, daß sie sich nicht fürchteten; ihre Feinde aber bedeckte das Meer.
54 És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
Und er brachte sie in die Grenzen seines Heiligtums; zu diesem Berg, den seine Rechte erworben.
55 És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
Und er vertrieb vor ihnen her die Heiden und teilte ihnen das Erbe aus mit der Meßschnur und ließ in ihren Zelten die Stämme Israels wohnen.
56 De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
Aber sie versuchten und erzürnten den höchsten Gott und hielten seine Zeugnisse nicht,
57 Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
sondern wichen zurück und fielen ab wie ihre Väter; sie gingen fehl wie ein trügerischer Bogen.
58 Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
Und sie reizten ihn zum Zorn durch ihre Höhen und zur Eifersucht durch ihre Götzen.
59 Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
Gott hörte es und entrüstete sich und verabscheute Israel sehr.
60 És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
Und er verließ seine Wohnung zu Silo, das Zelt, wo er unter den Menschen wohnte,
61 Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
und gab seine Macht in Gefangenschaft und seine Herrlichkeit in Feindeshand,
62 És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
und überlieferte sein Volk dem Schwert und war entrüstet über sein Erbe.
63 Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
Seine Jünglinge hat das Feuer verzehrt, und seine Jungfrauen mußten ohne Brautlied bleiben.
64 Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
Seine Priester sind durchs Schwert gefallen, und seine Witwen konnten nicht weinen.
65 Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
Da erwachte der Herr wie ein Schlafender, wie ein Starker, der sich Mut zugetrunken.
66 És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
Und er schlug seine Feinde zurück, ewige Schande fügte er ihnen zu.
67 Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
Und er verwarf das Zelt Josephs und erwählte nicht den Stamm Ephraim,
68 Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
sondern erwählte den Stamm Juda, den Berg Zion, welchen er liebt.
69 És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
Und er baute sein Heiligtum wie Himmelshöhen, gleich der Erde, die er auf ewig gegründet hat.
70 És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
Und er erwählte seinen Knecht David und nahm ihn von den Schafhürden weg.
71 A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
Da er den tragenden Schafen nachging, holte er ihn, daß er weiden sollte Jakob, sein Volk, und Israel, sein Erbe.
72 És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
Und er weidete sie mit aller Treue seines Herzens und leitete sie mit geschickter Hand.
