Zsoltárok 78
1 Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
Eine Unterweisung Asaphs. Höre, mein Volk, mein Gesetz; neigt eure Ohren zu der Rede meines Mundes!
2 Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
Ich will meinen Mund auftun zu Sprüchen und alte Geschichten aussprechen,
3 A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
die wir gehört haben und wissen und unsre Väter uns erzählt haben,
4 Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
daß wir's nicht verhalten sollten ihren Kindern, die hernach kommen, und verkündigten den Ruhm des HERRN und seine Macht und seine Wunder, die er getan hat.
5 Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
Er richtete ein Zeugnis auf in Jakob und gab ein Gesetz in Israel, das er unsern Vätern gebot zu lehren ihre Kinder,
6 Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
auf daß es die Nachkommen lernten und die Kinder, die noch sollten geboren werden; wenn sie aufkämen, daß sie es auch ihren Kinder verkündigten,
7 Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
daß sie setzten auf Gott ihre Hoffnung und nicht vergäßen der Taten Gottes und seine Gebote hielten
8 Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
und nicht würden wie ihre Väter, eine abtrünnige und ungehorsame Art, welchen ihr Herz nicht fest war und ihr Geist nicht treulich hielt an Gott,
9 Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
wie die Kinder Ephraim, die geharnischt den Bogen führten, abfielen zur Zeit des Streits.
10 Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
Sie hielten den Bund Gottes nicht und wollten nicht in seinem Gesetz wandeln
11 Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
und vergaßen seiner Taten und seiner Wunder, die er ihnen erzeigt hatte.
12 Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
Vor ihren Vätern tat er Wunder in Ägyptenland, im Felde Zoan.
13 Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
Er zerteilte das Meer und ließ sie hindurchgehen und stellte das Wasser wie eine Mauer.
14 Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
Er leitete sie des Tages mit einer Wolke und des Nachts mit einem hellen Feuer.
15 Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
Er riß die Felsen in der Wüste und tränkte sie mit Wasser die Fülle
16 Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
und ließ Bäche aus den Felsen fließen, daß sie hinabflossen wie Wasserströme.
17 Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
Dennoch sündigten sie weiter gegen ihn und erzürnten den Höchsten in der Wüste
18 És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
und versuchten Gott in ihrem Herzen, daß sie Speise forderten für ihre Seelen,
19 És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
und redeten gegen Gott und sprachen: “Ja, Gott sollte wohl können einen Tisch bereiten in der Wüste?
20 Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
Siehe, er hat wohl den Felsen geschlagen, daß Wasser flossen und Bäche sich ergossen; aber wie kann er Brot geben und seinem Volke Fleisch verschaffen?”
21 Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
Da nun das der HERR hörte, entbrannte er, und Feuer ging an in Jakob, und Zorn kam über Israel,
22 Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
daß sie nicht glaubten an Gott und hofften nicht auf seine Hilfe.
23 És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
Und er gebot den Wolken droben und tat auf die Türen des Himmels
24 És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
und ließ das Man auf sie regnen, zu essen, und gab ihnen Himmelsbrot.
25 Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
Sie aßen Engelbrot; er sandte ihnen Speise die Fülle.
26 Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
Er ließ wehen den Ostwind unter dem Himmel und erregte durch seine Stärke den Südwind
27 És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
und ließ Fleisch auf sie regnen wie Staub und Vögel wie Sand am Meer
28 És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
und ließ sie fallen unter ihr Lager allenthalben, da sie wohnten.
29 Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
Da aßen sie und wurden allzu satt; er ließ sie ihre Lust büßen.
30 Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
Da sie nun ihre Lust gebüßt hatten und noch davon aßen,
31 Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
da kam der Zorn Gottes über sie und erwürgte die Vornehmsten unter ihnen und schlug darnieder die Besten in Israel.
32 Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
Aber über das alles sündigten sie noch mehr und glaubten nicht an seine Wunder.
33 Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
Darum ließ er sie dahinsterben, daß sie nichts erlangten und mußten ihr Leben lang geplagt sein.
34 Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
Wenn er sie erwürgte, suchten sie ihn und kehrten sich zu Gott
35 És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
und gedachten, daß Gott ihr Hort ist und Gott der Höchste ihr Erlöser ist,
36 És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
und heuchelten mit ihrem Munde und logen ihm mit ihrer Zunge;
37 De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
aber ihr Herz war nicht fest an ihm, und hielten nicht treulich an seinem Bund.
38 Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
Er aber war barmherzig und vergab die Missetat und vertilgte sie nicht und wandte oft seinen Zorn ab und ließ nicht seinen ganzen Zorn gehen.
39 Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
Denn er gedachte, daß sie Fleisch sind, ein Wind, der dahinfährt und nicht wiederkommt.
40 Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
Wie oft erzürnten sie ihn in der Wüste und entrüsteten ihn in der Einöde!
41 És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
Sie versuchten Gott immer wieder und meisterten den Heiligen in Israel.
42 Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
Sie gedachten nicht an seine Hand des Tages, da er sie erlöste von den Feinden;
43 Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
wie er denn seine Zeichen in Ägypten getan hatte und seine Wunder im Lande Zoan;
44 És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
da er ihr Wasser in Blut wandelte, daß sie ihre Bäche nicht trinken konnten;
45 Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
da er Ungeziefer unter sie schickte, daß sie fraß, und Frösche, die sie verderbten,
46 Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
und gab ihre Gewächse den Raupen und ihre Saat den Heuschrecken;
47 Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
da er ihre Weinstöcke mit Hagel schlug und ihre Maulbeerbäume mit Schloßen;
48 Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
da er ihr Vieh schlug mit Hagel und ihre Herden mit Wetterstrahlen;
49 Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
da er böse Engel unter sie sandte in seinem grimmigen Zorn und ließ sie toben und wüten und Leid tun;
50 Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
da er seinen Zorn ließ fortgehen und ihre Seele vor dem Tode nicht verschonte und übergab ihr Leben der Pestilenz;
51 És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
da er alle Erstgeburt in Ägypten schlug, die Erstlinge ihrer Kraft in den Hütten Hams,
52 Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
und ließ sein Volk ausziehen wie die Schafe und führte sie wie eine Herde in der Wüste.
53 És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
Und leitete sie sicher, daß sie sich nicht fürchteten; aber ihre Feinde bedeckte das Meer.
54 És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
Und er brachte sie zu seiner heiligen Grenze, zu diesem Berge, den seine Rechte erworben hat,
55 És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
und vertrieb vor ihnen her die Völker und ließ ihnen das Erbe austeilen und ließ in jener Hütten die Stämme Israels wohnen.
56 De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
Aber sie versuchten und erzürnten Gott den Höchsten und hielten ihre Zeugnisse nicht
57 Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
und fielen zurück und verachteten alles wie ihre Väter und hielten nicht, gleichwie ein loser Bogen,
58 Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
und erzürnten ihn mit ihren Höhen und reizten ihn mit ihren Götzen.
59 Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
Und da das Gott hörte, entbrannte er und verwarf Israel ganz,
60 És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
daß er seine Wohnung zu Silo ließ fahren, die Hütte, da er unter Menschen wohnte,
61 Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
und gab seine Macht ins Gefängnis und seine Herrlichkeit in die Hand des Feindes
62 És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
und übergab sein Volk ins Schwert und entbrannte über sein Erbe.
63 Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
Ihre junge Mannschaft fraß das Feuer, und ihre Jungfrauen mußten ungefreit bleiben.
64 Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
Ihre Priester fielen durchs Schwert, und waren keine Witwen, die da weinen sollten.
65 Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
Und der Herr erwachte wie ein Schlafender, wie ein Starker jauchzt, der vom Wein kommt,
66 És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
und schlug seine Feinde zurück und hängte ihnen ewige Schande an.
67 Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
Und er verwarf die Hütte Josephs und erwählte nicht den Stamm Ephraim,
68 Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
sondern erwählte den Stamm Juda, den Berg Zion, welchen er liebte.
69 És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
Und baute sein Heiligtum hoch, wie die Erde, die ewiglich fest stehen soll.
70 És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
Und erwählte seinen Knecht David und nahm ihn von den Schafställen;
71 A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
von den säugenden Schafen holte er ihn, daß er sein Volk Jakob weiden sollte und sein Erbe Israel.
72 És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
Und er weidete sie auch mit aller Treue und regierte mit allem Fleiß.
