Zsoltárok 78
1 Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
Ein Maskil Asaphs. Vernimm, mein Volk, meine Unterweisung, neigt euer Ohr den Worten meines Mundes!
2 Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
Ich will meinen Mund zu Sprüchen aufthun, will Rätsel aus der Vorzeit verkünden.
3 A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
Was wir gehört und erfahren, und was unsere Väter uns erzählt haben,
4 Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
wollen wir ihren Kindern nicht verhehlen, indem wir dem nachfolgenden Geschlechte die ruhmwürdigen Thaten Jahwes erzählen und seine Macht und die Wunder, die er gethan hat.
5 Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
Er stellte ein Zeugnis in Jakob auf und gab eine Weisung in Israel, indem er unseren Vätern gebot, sie ihren Söhnen kundzuthun,
6 Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
damit das nachkommende Geschlecht sie erführe, die Söhne, die geboren würden, damit sie aufträten und ihren Söhnen davon erzählten,
7 Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
damit sie auf Gott ihr Vertrauen setzten und der großen Thaten Gottes nicht vergäßen und seine Gebote hielten
8 Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
und nicht wie ihre Väter würden, ein abtrünniges und widerspenstiges Geschlecht, ein Geschlecht, das nicht festes Sinnes war, und dessen Geist nicht treulich an Gott hielt.
9 Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
Die Söhne Ephraims, die Bogengerüsteten, kehrten am Tage des Kampfes um.
10 Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
Sie hielten den Bund Gottes nicht und wollten nicht nach seinem Gesetze wandeln.
11 Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
Sie vergaßen seine großen Thaten und seine Wunder, die er sie hatte schauen lassen.
12 Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
Vor ihren Vätern hatte er Wunder gethan in Ägypten, im Gefilde von Zoan.
13 Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
Er spaltete das Meer und ließ sie hindurchgehn und stellte die Wasser auf wie einen Damm.
14 Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
Er leitete sie tagsüber mit der Wolke, die ganze Nacht hindurch mit feurigem Schein.
15 Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
Er spaltete Felsen in der Wüste und tränkte sie wie mit Fluten in Fülle.
16 Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
Er ließ Bäche aus dem Felsen hervorgehn und Wasser in Strömen herabfließen.
17 Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
Dennoch sündigten sie weiter gegen ihn, indem sie sich in der Wüste gegen den Höchsten empörten.
18 És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
Sie versuchten Gott in ihrem Herzen, indem sie Speise für ihr Gelüsten forderten.
19 És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
Sie redeten wider Gott und sprachen: “Kann wohl Gott in der Wüste einen Tisch anrichten?
20 Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
“Wohl schlug er den Felsen, daß Wasser strömten, und Bäche sich ergossen; “vermag er wohl auch Brot zu geben oder seinem Volke Fleisch zu verschaffen?”
21 Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
Darum, als Jahwe das hörte, entrüstete er sich, und Feuer entzündete sich wider Jakob, und Zorn stieg herauf über Israel,
22 Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
weil sie Gotte nicht glaubten und auf seine Hilfe nicht vertrauten.
23 És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
Und er gebot den Wolken droben und öffnete die Thüren des Himmels,
24 És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
ließ Manna auf sie regnen, daß sie zu essen hätten, und verlieh ihnen Himmelskorn.
25 Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
Engelbrot hatte jedermann zu essen; er sandte ihnen Zehrung in Fülle.
26 Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
Er ließ den Ostwind am Himmel aufbrechen und führte durch seine Stärke den Südwind herbei.
27 És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
Er ließ Fleisch auf sie regnen wie Staub und beflügelte Vögel wie Sand am Meer.
28 És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
Mitten in sein Lager ließ er sie fallen, rings um seine Wohnung her.
29 Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
Da aßen sie und wurden gründlich satt, und er befriedigte ihr Gelüst.
30 Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
Noch hatten sie sich ihres Gelüstes nicht entschlagen - sie hatten ihre Speise noch im Mund -
31 Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
da stieg der Zorn Gottes über sie herauf und würgte unter ihren Fetten und streckte die Jünglinge Israels nieder.
32 Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
Trotz alledem sündigten sie weiter und glaubten nicht an seine Wunder.
33 Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
Darum ließ er ihre Tage wie einen Hauch dahinschwinden und ihre Jahre in bestürzender Schnelle.
34 Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
Wenn er sie würgte, so fragten sie nach ihm und wendeten sich zurück zu Gott
35 És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
und gedachten daran, daß Gott ihr Fels und Gott, der Höchste, ihr Erlöser sei.
36 És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
Sie beschwatzten ihn mit ihrem Munde und logen ihm mit ihrer Zunge;
37 De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
aber ihr Sinn war ihm gegenüber nicht fest, und sie hielten nicht treulich an seinem Bund,
38 Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
während doch er barmherzig war, Schuld vergab und sie nicht vertilgte, gar oft von seinem Zorn abließ und nicht seinen ganzen Grimm aufbot.
39 Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
Denn er gedachte daran, daß sie Fleisch seien, ein Hauch, der dahinfährt und nicht wiederkommt.
40 Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
Wie oft empörten sie sich gegen ihn in der Wüste, betrübten sie ihn in der Einöde!
41 És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
Immer wieder versuchten sie Gott und kränkten den Heiligen Israels.
42 Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
Sie gedachten nicht an seine gewaltige Hand, an den Tag, da er sie vom Feinde befreit hatte,
43 Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
da er seine Zeichen in Ägypten hinstellte und seine Wunder im Gefilde von Zoan.
44 És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
Denn er verwandelte ihre Ströme in Blut und ihre Bäche, damit sie nicht trinken könnten.
45 Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
Er sandte Hundsfliegen gegen sie, die fraßen sie, und Frösche, die verderbten sie.
46 Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
Er gab ihr Gewächs dem Ungeziefer preis und was sie erarbeitet, der Heuschrecke.
47 Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
Er erschlug ihre Weinstöcke mit Hagel und ihre Maulbeerfeigenbäume mit Schloßen.
48 Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
Er gab ihr Vieh dem Hagel preis und ihre Herden den Blitzen.
49 Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
Er entsandte wider sie die Glut seines Zorns, Wut und Grimm und Drangsal, eine Schar von Unglücksengeln.
50 Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
Er ließ seinem Zorne freien Lauf, entzog ihre Seele nicht dem Tod und überlieferte ihr Leben der Pest.
51 És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
Er schlug alle Erstgeburt in Ägypten, die Erstlinge der Manneskraft in den Zelten Hams.
52 Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
Und er ließ sein Volk ausziehen wie Schafe und leitete sie in der Wüste wie eine Herde.
53 És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
Er führte sie sicher, und sie brauchten sich nicht zu fürchten; ihre Feinde aber bedeckte das Meer.
54 És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
Er brachte sie in sein heiliges Gebiet, zu dem Berge, den seine Rechte erworben hatte.
55 És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
Er vertrieb vor ihnen Völker, verloste ihr Land zum erblichen Besitz und ließ in ihren Zelten die Stämme Israels wohnen.
56 De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
Aber sie versuchten Gott, den Höchsten, und empörten sich gegen ihn und hielten seine Gebote nicht.
57 Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
Sie wandten sich ab und waren treulos wie ihre Väter, wandelten sich, wie ein trügerischer Bogen.
58 Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
Sie erzürnten ihn mit ihren Höhen und erregten seinen Eifer durch ihre Bilder.
59 Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
Da Gott das vernahm, entrüstete er sich und verwarf Israel völlig.
60 És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
Er gab die Wohnung zu Silo preis, das Zelt, wo er unter den Menschen wohnte,
61 Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
ließ seine Macht in die Gefangenschaft wandern und seine Zier in die Gewalt des Feindes.
62 És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
Er gab sein Volk dem Schwerte preis und entrüstete sich über sein Besitztum.
63 Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
Seine Jünglinge fraß das Feuer, und seine Jungfrauen blieben ohne Hochzeitslied.
64 Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
Seine Priester fielen durch das Schwert, und seine Witwen hielten keine Totenklage.
65 Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
Da erwachte der Herr wie ein Schlafender, wie ein Held, der vom Weine besiegt ward.
66 És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
Und er schlug seine Feinde zurück: ewige Schmach brachte er über sie.
67 Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
Und er verwarf das Zelt Josephs und erwählte nicht den Stamm Ephraim,
68 Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
sondern erwählte den Stamm Juda, den Berg Zion, den er liebgewonnen.
69 És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
Und er baute so fest wie die Himmelshöhen sein Heiligtum, wie die Erde, die er für die Ewigkeit gegründet hat.
70 És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
Er erwählte seinen Knecht David und nahm ihn von den Schafhürden hinweg.
71 A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
Von den säugenden Schafen holte er ihn weg, daß er sein Volk Jakob weide und Israel, sein Besitztum.
72 És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
Und er weidete sie in Herzenseinfalt und führte sie mit kluger Hand.
