Zsoltárok 78
1 Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
Ein Lehrgedicht, von Asaph. - Mein Volk! Hab acht auf meine Lehre! Zu meines Mundes Reden neiget euer Ohr!
2 Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
Ich öffne meinen Mund zu einem Spruch. Ich künd Gesänge aus der Vorzeit Tagen,
3 A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
die wir vernommen und jetzt wissen, die unsre Väter uns erzählt.
4 Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
Wir, ihre Kinder, wollen über sie nicht schweigen. Wir wollen künftigem Geschlecht des Herren Ruhmestaten künden und seine Macht und Wunder, die er tat.
5 Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
Zum Brauch hat er's in Jakob eingesetzt, zur heiligen Pflicht in Israel gemacht. Denn unsern Vätern hat er anbefohlen, sie ihren Kindern kundzutun,
6 Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
auf daß ein späteres Geschlecht sie kenne, die Enkel, die geboren würden, sie ihren Kindern wiederum verkünden.
7 Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
Sie sollten Gott vertrauen und nicht vergessen Gottes Taten und seine Vorschriften befolgen
8 Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
und nicht, wie ihre Väter, werden ein widerspenstig, trotziges Geschlecht, solch ein Geschlecht von wankendem Gemüt und ungetreuem Herzen gegen Gott.
9 Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
Ganz unvernünftige Söhne, voller Trug, das Leben werfen sie hinweg und wenden sich am Trübsalstage ab;
10 Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
sie halten Gottes Bündnis nicht und wollen nicht nach seiner Lehre wandeln.
11 Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
Und sie vergessen seine Werke gänzlich und seine Wunder, die er ihnen zeigt.
12 Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
Vor ihren Vätern tat er Unvergleichliches, im Land Ägypten, im Gefild von Tanis.
13 Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
Er spaltete das Meer und führte sie hindurch und ließ das Wasser dammgleich stehen.
14 Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
Er leitete bei Tag sie mit der Wolke, die ganze Nacht mit Feuerschein,
15 Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
und ließ die Felsen in der Wüste sprudeln und tränkte sie in Fülle wie mit Fluten.
16 Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
Aus Steinen ließ er Bäche quellen, wie Ströme Wasser sprudeln.
17 Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
Allein sie sündigten noch weiter gegen ihn und widersetzten sich dem Höchsten in der Wüste.
18 És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
Und sie versuchten Gott in ihrem Herzen, für ihre Gelüste Speise heischend.
19 És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
Sie sprachen gegen Gott und fragten: "Vermag es Gott, selbst in der Wüste einen Tisch zu decken?
20 Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
Den Felsen schlug er zwar; das Wasser floß, die Bäche strömten. Vermag er aber Brot zu geben und seinem Volke Fleisch zu spenden?"
21 Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
Der Herr vernahm's und wurde zornig; ein Feuer loderte in Jakob auf; ein Zorn erhob sich gegen Israel,
22 Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
weil sie an Gott nicht glaubten und nicht auf seine Hilfe bauten.
23 És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
Doch er gebot den Wolken oben und tat des Himmels Pforten auf,
24 És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
hernieder ließ er Manna auf sie regnen, um sie zu speisen, schenkte ihnen Himmelsbrot.
25 Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
Das Brot der Engel konnte jeder essen; er sandte ihnen Kost in Fülle.
26 Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
Er ließ den Morgenwind am Himmel wehen; den Südwind führte er durch seine Macht herbei.
27 És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
Dann ließ er Fleisch wie Staub auf sie herniederregnen, wie Meeressand Geflügel.
28 És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
Er ließ es in ihr Lager fallen, um seine Wohnstatt ringsumher.
29 Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
Sie aßen, wurden übersatt; was sie gewünscht, verlieh er ihnen.
30 Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
Noch war nicht ihre Lust gestillt, noch war die Kost in ihrem Munde,
31 Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
als Gottes Zorn sich gegen sie erhob, die Feisten unter ihnen würgte, die junge Mannschaft Israels zu Boden streckte.
32 Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
Bei all dem sündigten sie weiter und glaubten nicht an seine Wunderkräfte.
33 Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
Da ließ er ihre Tage zwecklos schwinden und ihre Jahre in Enttäuschung.
34 Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
Zwar fragten sie nach ihm, wenn er sie würgte, verlangten wiederum nach Gott,
35 És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
wohl eingedenk, daß Gott ihr Hort, der höchste Gott ihr Retter sei.
36 És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
Allein sie täuschten ihn mit ihrem Munde, belogen ihn mit ihrer Zunge.
37 De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
Ihr Herz war unaufrichtig gegen ihn; mit seinem Bunde meinten sie's nicht ehrlich.
38 Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
Doch er, erbarmungsvoll, vergab die Schuld, vertilgte nicht; oft hielt er seinen Zorn zurück und ließ nicht seinen Grimm austoben,
39 Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
wohl eingedenk, daß sie nur Fleisch, ein Windhauch, der verschwindet ohne Wiederkehr.
40 Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
Wie oft erzürnten sie ihn in der Wüste und reizten ihn im Steppenland,
41 És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
versuchten immer wieder Gott, erbitterten die Heiligen Israels,
42 Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
gedachten nimmer seiner Macht, des Tages, da er vor dem Feinde sie gerettet,
43 Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
wie er vor den Ägyptern seine Zeichen tat, an dem Gefild von Tanis seine Wunder:
44 És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
In Blut verwandelte er ihre Ströme; untrinkbar ward ihr fließend Wasser.
45 Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
Er sandte Ungeziefer unter sie, das sie verzehrte, und Frösche ihnen zum Verderben.
46 Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
Der Raupe gab er ihre Früchte preis und ihre Arbeit der Heuschrecke.
47 Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
Er schlug mit Hagel ihren Weinstock und ihren Maulbeerbaum durch Reif.
48 Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
Er gab ihr Vieh dem Hagel preis, den Blitzen ihre Herden.
49 Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
Er ließ die Hitze seines Zornes auf sie los, nur Grimm und Wut und Angst, von Unglücksboten eine Schar.
50 Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
So ließ er seinem Zorne freien Lauf, verschonte ihre Seele mit dem Tode nicht. Er gab der Pest ihr Leben preis,
51 És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
und in Ägypten schlug er alle Erstgeburt, die Jugendblüte in den Zelten Chams.
52 Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
Er führte, Schäflein gleich, sein Volk heraus und lenkte sie wie in der Steppe eine Herde.
53 És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
Er leitete sie sicher, daß sie nichts zu fürchten hatten; das Meer bedeckte ihre Feinde.
54 És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
Er brachte sie zu seinem heiligen Gebiete, zu jenem Berg, den seine Rechte sich erworben,
55 És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
vertrieb vor ihnen weg die Heiden, verloste sie als erblichen Besitz und ließ die Stämme Israels in ihren Zelten wohnen.
56 De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
Und doch versuchten sie und reizten Gott, den Höchsten, und hielten nimmer seine Satzungen.
57 Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
Wie ihre Väter wichen sie und fielen ab; sie wurden wie ein schlaffer Bogen.
58 Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
Sie reizten ihn zum Zorn durch ihre Höhen, zur Eifersucht durch ihre Götzenbilder.
59 Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
Gott hörte dies und wurde zornig, und Israel verwarf er völlig,
60 És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
verließ zu Silo seinen Sitz, das Zelt, in dein er unter Menschen wohnte;
61 Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
gab seine Ehre in Gefangenschaft und seine Zier in Feindeshand
62 És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
und gab sein Volk dem Schwerte preis, entrüstet über dies sein Eigentum.
63 Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
Die jungen Männer fraß das Feuer, und seine Jungfraun durften keine Totenklage halten.
64 Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
Hinfielen seine Priester durch das Schwert, und seine Witwen weinten nicht dazu.
65 Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
Doch wie vom Schlaf erwachte da der Herr, gleichwie ein Held vom Weine jauchzend.
66 És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
Im Rücken schlug er seine Feinde, belegte sie mit ewigem Schimpf.
67 Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
Doch er verschmähte Josephs Zelt; den Stamm von Ephraim erkor er nicht.
68 Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
Vielmehr erkor er Judas Stamm, den Sionsberg, der ihm so lieb.
69 És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
Er baute Himmelshöhen gleich sein Heiligtum und gleich der Erde, die er ewig gründete.
70 És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
Und er erkor sich David, seinen Knecht, entriß ihn seiner Herde Hürden.
71 A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
Vom Milchvieh nahm er ihn hinweg, sein Volk zu weiden in Jakob, in Israel die ewig Seinen.
72 És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
Mit frommem Sinne weidete er sie und führte sie mit kluger Hand.
