Zsoltárok 78
1 Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
“A Maskil of Assaph.” Give ear, O my people, to my instruction: incline thy ear to the words of my mouth.
2 Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
I will open with a parable my mouth: I will utter riddles out of ancient times;
3 A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
Which we have heard and know, and which our fathers have related unto us.
4 Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
We will not conceal them from their children, relating to the latest generation the praises of the Lord, and his strength, and his wonderful deeds which he hath done.
5 Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
Yea, he established a testimony in Jacob, and instituted a law in Israel, which he commanded our fathers, that they should make them known to their children:
6 Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
In order that the latest generation might know them, even the children that are to be born; that they may arise and relate them to their children;
7 Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
That they may place in God their hope, and not forget the doings of God, but observe his commandments;
8 Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
And that they may not be like their fathers, a stubborn and rebellious generation; a generation that had not directed their heart firmly, and whose spirit was not faithful to God.
9 Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
The children of Ephraim, like well-armed archers, that turn round on the day of battle,
10 Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
Kept not the covenant of God, and in his law they refused to walk;
11 Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
And they forgot his deeds, as also his wonders, which he had permitted them to see.
12 Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
In the presence of their fathers did he do wonders, in the land of Egypt, in the fields of Zo'an.
13 Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
He divided the sea, and caused them to pass through; and he made the waters stand upright as a wall.
14 Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
And he led them with the cloud by day, and all the night with a light of fire.
15 Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
He split rocks in the wilderness, and gave them drink as out of the mighty deep.
16 Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
And he brought forth running streams out of the rock, and caused water to run down like rivers.
17 Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
But they repeated to sin yet more against him, rebelling against the Most High in the desert.
18 És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
And they tempted God in their heart, by asking food for their desire.
19 És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
Yea, they spoke against God: they said, Will God be able to set in order a table in the wilderness?
20 Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
Behold, he smote the rock, so that waters gushed out, and streams overflowed: shall he also be able to give bread? or can he provide flesh for his people?
21 Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
Therefore, when the Lord heard this, he became wroth: and a fire was kindled against Jacob, and anger also ascended against Israel,
22 Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
Because they had not believed in God, and had not trusted in his salvation.
23 És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
Then he ordained the skies from above, and the doors of heaven he opened;
24 És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
And he let rain down upon them manna to eat, and the corn of heaven gave he unto them.
25 Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
Angels' bread did man eat: he sent them provision to satisfaction.
26 Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
He caused an east wind to pass along the heavens; and he led forth by his strength the south wind.
27 És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
And he let rain upon them flesh [as plentiful] as the dust, and winged birds like the sand of the sea;
28 És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
And he let them fall in the midst of their camp, round about their habitations.
29 Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
And they ate, and were greatly satisfied, and what they longed for he brought unto them.
30 Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
They were not estranged from their longing, yet was their food in their mouth:
31 Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
When the wrath of God ascended against them, and he slew some of the fattest of them, and the young men of Israel did he strike down.
32 Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
With all this they sinned again, and believed not in his wonders.
33 Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
Therefore he caused their days to come to an end in nought, and their years in dread.
34 Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
When he slew them, then did they seek him, and they returned and inquired earnestly after God.
35 És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
And they remembered that God was their rock, and the most high God their redeemer.
36 És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
Nevertheless they prayed insincerely to him with their mouth, and with their tongue they lied unto him.
37 De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
For their heart was not firm with him, and they were not faithful in his covenant.
38 Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
But he, being merciful, forgave the iniquity, and destroyed [them] not: yea, many a time turned he his anger away, and did not awaken all his fury.
39 Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
And he remembered that they are but flesh, a spirit that passeth away, and returneth not again.
40 Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
How oft did they rebel against him in the wilderness, grieve him in the desert!
41 És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
Yea, they once more tempted God, and set limits to the Holy One of Israel.
42 Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
They remembered not his hand, the day when he ransomed them from the adversary;
43 Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
When he displayed in Egypt his signs, and his wonderful tokens in the fields of Zo'an.
44 És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
And he changed their rivers into blood; and their running streams, that they could not drink [of them].
45 Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
He sent out among them various wild beasts, which devoured them; and frogs, which destroyed them.
46 Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
And he gave unto the cricket their products, and their labor unto the locust.
47 Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
He slew with hail their vines, and their sycamore-trees with ice-bolts.
48 Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
And he surrendered to the hail their cattle, and their herds to the lightning's flashes.
49 Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
He let loose against them the fierceness of his anger, wrath and indignation, and distress, a host of angels of misfortune.
50 Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
He leveled a path for his anger; he withheld not from death their soul, and their life he surrendered to the pestilence;
51 És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
And he smote all the first-born in Egypt; the first of their strength in the tents of Ham;
52 Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
But he caused his own people to depart like flocks, and guided them like a drove in the wilderness.
53 És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
And he led them in safety, so that they felt no dread; but the sea covered over their enemies.
54 És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
And he brought them to his holy territory, even to this mount, which his right hand had acquired.
55 És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
And he drove out from before them nations, and divided them by the measuring-line as an inheritance, and he caused to dwell in their tents the tribes of Israel.
56 De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
Yet they tempted and rebelled against the most high God, and his testimonies they kept not;
57 Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
But swerved aside, and dealt unfaithfully like their fathers; they turned about like a deceitful bow.
58 Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
And they provoked him to anger with their high-places, and with their graven images they moved him to jealousy.
59 Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
God heard this, and he became wroth, and felt greatly disgusted with Israel;
60 És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
And he cast off the dwelling at Shiloh, the tabernacle where he had dwelt among men;
61 Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
And he gave up his strength unto captivity, and his glory into the adversary's hand.
62 És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
And he surrendered his people unto the sword; and with his inheritance was he wroth.
63 Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
His young men the fire devoured; and his virgins were not demanded in marriage.
64 Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
His priests fell by the sword; and his widows did not weep.
65 Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
Then awoke the Lord as one that sleepeth, like a mighty man that shouteth by reason of wine.
66 És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
And he smote his enemies backward: a perpetual disgrace on them.
67 Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
Yet was he disgusted with the tent of Joseph, and of the tribe of Ephraim he made not choice;
68 Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
But he chose the tribe of Judah, the mount Zion which he loved.
69 És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
And he built like high [mountains] his sanctuary, like the earth which he hath founded for ever.
70 És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
And he made choice of David his servant, and took him from the sheep-folds:
71 A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
From following the ewes with young he brought him, to feed Jacob his people, and Israel his inheritance.
72 És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
And he fed them according to the integrity of his heart; and by the skilfulness of his hands did he lead them.
